Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: Borsod vármegye levéltára / 73–122. o.

BORSOD VÁRMEGYE LEVÉLTÁRA 101 tári ügyvitel, lajstromozás, mutatózás kérdésében, meghatározta a mutatók formátumát és levéltári ügyekben a közgyűlés véleményező szerve lett. Széchy Péter immár 10 esztendeje végezte a lajstromozás munkáját, éjjel-nappal dolgozott, mégis lassan haladt. Pedig a megye szerette volna, ha már a folyó ügyek lajstromozását vehette volna át, hogy a jegyzői hivatal mentesüljön a ránehezedő tehertől. Mikor a levéltári bizottság azt jelentette, hogy a régi anyag lajstromozása még vagy öt évet vesz igénybe,

103 a megye mindenképen rövidíteni akarta az időt s ezt úgy vélte elérhetőnek, ha a levéltárnokot eltiltja az elenchusszerű mutatózástól, A levéltári munka valószínűleg igen terhes lehetett, mert mikor a munka gyorsítása végett az általánosan jó írnoknak ismert Sibók Józsefet osztották be a levéltárba, ez felmentését kérte, s így Szentiványi Józsefet jelölték ki erre a feladatra.

104 De nehezen haladt a jegyzői hivatal is a folyó ügyek lajstromozásával s mint előre látható és várható is volt, mikor a bizottság a jegyzői hivatal felülvizsgálatát végezte, hiányok és hátralékok mutatkoztak. Az 1790—1793. és 1794. szeptember—1797. évi iratok ugyanis lajstromozatlanok voltak.

105 Hogy mégis el ne maradjon a lajstromozás, az 1794—1796. évi anyagot az első, az 1797. évi iratokat a másodaljegyző kapta, az 1790— 1792. évi hátralékot pedig szétosztották a jegyzői hivatal tagjai között. A levéltár már ekkor igen telve s több anyag befogadására képtelen volt.

106 Erről a körülményről meggyőződött a nádor is, mikor Miskolcon jártában a börtönt és a levéltárt is megtekintette.

107 A levéltár bővítésére azonban nem gondolt addig a megye, míg székházát fel nem építheti. Egyelőre abban a szobában, ahol Széchy Péter lakott, fiókokat készítettek,

108 Széchy a sok sürgetést már unta, a megerőltető munkát már alig bírta, beteges is volt, hozzá még állása is csak ideiglenes jellegű volt s bár a megye már 1793-tól kezdve végleges archivaríusnak tekintette és címezte, a helytartótanács csak lajstromozónak minősítette. Mikor még lakásában sem nyugodhatott, hi103 1752 kgy. 1794. 104 1679 kgy. 1796. 105 130 kgy. 1797, 108 271 kgv. 1798. 107 275 kgy. 1798. 108 371 kgy. 1798.