Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: München levéltárai, magyar szempontból / 50–110. o.

70 DR. IVANYI BÊLA casu aliquo de ipsorum provinciis exturbarentur sew expellerentur, in tali casu nos ipsos cum universo ipsorum exercitu ac familia et rebus suis ad hoc regnum nostrum intrare permittemus et rursum quando fíeiri poterít, ipsos, ad provincias et priora habitacula ipsorum reponemus". Ha ezen oklevél másolatára szüksége van, megkaphatja. Azután rátér a kírály egy érdekes jogi kérdés tárgyalására, amely fontos adatot szolgáltat Erdély jogtörténetéhez. Ugyanis a kírály még a következőket írja: „Vos inter judeum Israel de Polonia et cives nostros Cibinienses" igazságot akartál szolgáltatni, azonban „iidem cives noluíssent coram vobis juri stare ipsorum libertates allegantes etc.", feleljük, hogy a szebeníek szabadságait tiszteletben kell tartani, s mivel, amint látom, „causa ista agitur contra unam íntegram cívitatem et ipsi solí judices et actores esse non possunt, commíttatís uniuersitati Septem et duarum sedíum saxonícalíum hanc causam revidendam, et si qua partium de huiusmodi iudicio contenta non érit, poterit ín presentiam nostri apellare. Sí etiam fiat et hunc modum etiam cum nobilibus teneatis et observetis, ut si vi delicet aliquis nobilium vel aliqui nobile» contra aliquem vel aliquos cives nostros aliquam actionem habent, querant talem civem vel cives coram judice ipsorum, quia ut scitis, actor semper sequitur forum rei. Si vero ipsi nobiles in una intégra cívítate prout predicta causa judei est, agere habent, universitas Saxonum septenx et duarum sedíum hoc judicet et si qua partium contenta non erit de huiusmodi iudicio, poterit ín presentiam nostram appellare. Et econverso símiliter fiat, sí cives nostri contra nobiles agere habent, querant eosdem nobiles etiam coram iudice eorum et sic ne utram partém offendetis, sed ambas in libertatibus eorum conservabitis." (Brandenburg, Lit. 1056/1.) 1500-tól kezdve az oklevelek és iratok száma előbb lassan, majd rohamosan emelkedni kezd. 1500-tól 1510~i£ az oklevelek száma 72, s míg pl, 1505-ből 25, 1500-ból 10, 1504-ből 9, 1506-ból 8 oklevél maradt, addig 1501-bői nincs irat, 1502—1503-ból 1—1, 1508-ból 2, a többi évekből összevissza 5—9 db, oklevél maradt reánk, 1511-től 1520-ig az íratok száma már nagyot emelkedik, mert ezen évekből 216 irat maradt. 1511—13-ban az iratok száma évenként 3—4 db,, 1514-ben 10 darab, 1515-ben 9, de már innen kezdve szaporodik az anyag, mert 1516-ban 22, 1517-ben 31, 1518-ban némi esést Iá-