Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Bánrévy György: Az iratkezelés története Budán és Pesten, 1686–1873 : első közlemény / 29–49. o.

AZ IRATKEZELÉS TÖRTÉNETE BUDÁN ÉS PESTEN 1686—Í873. 31 kérdéshez bármilyen csekélynek látszó adalékot is szolgáltat. A Pscherer kérvényében foglalt megállapítás szerint Buda város levéltára a visszafoglalás óta, tehát kerek kilencven esztendeje a legrendezetlenebb állapotban van. Ebből mindjárt arra is következtethetünk, hogy a levéltárban 1686-tól 1776-ig semmiféle néven nevezhető levéltárrendezési munka nem folyt, azaz a török uralom után magával a várossal együtt merőben újonnan alakuló levéltár közel egy évszázadig nélkülözte a mai értelemben vett levéltári rendet és volt az egyre szélesedő városigazgatás révén mindjobban szaporodó írattömegeknek kiépített rendszer hiányában egyszerű raktározási helye. Nem is volt Budának Pscherer előtt olyan tisztviselője, akinek kizárólagos hivatásszerű feladata a levéltár ügyeinek vitele, a velejáró munka ellátása lett volna. (Mindenre gondoló szigorú kritikával még kifejezést adhatnánk annak a lehetőségnek, hogy nem az előlépni és jelentős mértékben önálló hatáskörű álláshoz jutni óhajtó tisztviselő hangulatkeltő túlzása tüntetí-e fel oly siralmasnak a levéltár helyzetét. A városi tanács azonban szórói-szóra megerősíti Pscherer állításait, úgyhogy azoknak igazságában egyáltalán nincs okunk kételkedni.) Buda városának megállapítása szerint levéltárnok szakszerű munkája nélkül megszámlálhatatlanra növekedett a rendezetlen, regisztrálatlan régi iratok tömege. Az új akták szaporodása pedig a városi közigazgatás természete szerint napról-napra állandóan tart. Az akták között tett ebben a megkülönböztetésben a mai értelemben vett levéltárat és irattárat elválasztó határvonal rejlik. A napról-napra érkező, tehát az iratanyagot növelő akták az elintézés alatt lévő ügyek, illetőleg azok egyes mozzanatának írásos megrögzítéseí. Ezek az akták teszik a mai szóhasználat szerinti irattári anyagot. Velük szemben a befejezett, lezárt ügyek iratai, amelyekhez más újabb akta kerülni már nem fog és amelyek a jelen közigazgatásra nézve elvesztették már közvetlen kihatásukat, a szoros értelemben vett levéltár anyagába tartoznak. Természetesen nem kell hinnünk, hogy a XVIII. század hetvenes éveiben a fogalmakat már így — és különösen gyakorlati célból — el akarták különíteni. Buda városa levéltárának szükségessé vált rendezésével és a levéltárnok ügykörével kapcsolatban merül fel a levéltár és a kancellária eltérő természetű feladata és működése révén a kettő