Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.

28 DR- KLEIN G.: A MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE ténik, hogy az illető, aki hitelesíttetni akar valamely ok­mányt, nem hajlandó azt az általa fontosnak vélt, vagy tartott iratot a kezéből kiadni, nehézségek támadhatnak az okmány hitelesítése körül. Ennélfogva a levéltárnokokat fel kellene jogosítani nem a levéltárban levő okmány hi­telesítésére. Mint felelősséggel járó tevékenységet, bizo­nyos vizsgálathoz lehetne kötni, illetőleg bizonyos vizsgá­lattal meg kellene győződni, hogy minden tekintetben meg­felel-e az illető levéltárnok a követelményeknek és szak­tudása áll-e olyan fokon, hogy egy ilyen hitelesítést tel­jesíthet. Természetesen ez a hitelesítési képesség, vagy jogosultság kifejezetten és kimondottan csak olyan okmá­nyokra vonatkoznék, amelyek a királyi közjegyzők előtt akár az írás rendszere, akár az olvasási, avagy rövídítési feloldások okozta nehézségek miatt olvashatatlanoknak minősülnek, s így ezek hitelesítésére nem vállalkoznak. Ellenvetheti akárki, hogy a hitelesítésnek van más megoldása is. Az ilyen okmányokat egyszerűen le kell fényképeztetni s a királyi közjegyző azt már hitelesítheti, hogy a fénykép az eredetivel mindenben megegyezik. Ez kétségtelenül igaz. Azonban ezen eljárás mellett az ok­mányok gyanús, esetleg hamisított volta nem tűnik ki, míg a másik megoldás mellett bizonnyal ellenőrizhető. Dr. Klein Gáspár»

Next

/
Thumbnails
Contents