Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.

24 1 DR. KLEIN GÁSPÁR A kerületi levéltárak minden bizonnyal megfelelhetnek a szakkörök részéről elhangzott ama óhajnak, hogy ezeknél egységes irányítás érvényesülhet és itt a kipróbált levéltárnokok mellé beosztott fiatalabb levéltárnoknemzedék tapasztalatokra tehet szert, sokat tanulhat s kellő irányítást kaphat, Ezek a levéltári kerületek azonban mindenkor mesterkélt alkotások s egy-egy kerület nehezen határozható meg, amint ezt Szabó István is megállapította. A mellett teljesen érthető aggodalma, hogy akár Pécs, Debrecen, Sopron, avagy Szeged lenne egyegy felállítandó kerületnek a székhelye, mind közel fekszik a határhoz. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy e tekintetben hazánk s szellemi életünk központja sincs kedvezőbb helyzetben, A Szabó István által javasolt 4 kerület azonban kevés, mert így egyes kerületek túlnagyok, mások viszont aránytalanul kisebbek lennének. Míg tehát a kerületi beosztás megvalósulás felé közeledhetik, tisztában kell lenni egy-egy kerület felvevőképességével. Vitéz Házy Jenő rámutatott ama szem elől nem tévesztendő körülményre, hogy ezen kérdésben csak megfontoltan, kellő előkészítéssel, fokozatosan, tehát lassan haladhatunk előre. Ezen lassúsággal azonban, mire a kérdés megoldás alá kerülne, maga a levéltárügy végtelen sokat szenvedhet. Teljesen osztom a felfogást, hogy sietnünk nem lehet, de a védelemről addig is gondoskodnunk kell. Elgondolásunk szerint a fennebb hangoztatott problémák megoldása lenne az első lépés. Ezzel a sok helyen megindult pusztulásnak a folyamatát megállíthatnánk, viszont bekövetkezhető pusztulásnak gátat vetnénk. Ha egy kiadandó szabályzat megszabná, hogy a levéltárnak milyen helyiségben kell lennie, szabályozná a levéltári ügymenetet, a levéltárnok ügykörét, szabályozná a levéltári közigazgatási teendőket, a selejtezést, a levéltárnok képzettségét, s gondoskodnék, hogy a képzett levéltárnok is bizonyos gyakorlati ismeretekre tehessen szert, intézkednék az iratanyagot és az irattárt illetőleg, bevezető lépés gyanánt örömmel üdvözölhetnénk. Természetesen, ha ezzel egyidejűleg a levéltári felügyelet kérdése is megoldást nyerne, akár a vitéz Házy által kívánt levéltári tanács, vagy bízottság, akár pedig az Országos Levéltár bevonásával. Ténylegesen ellenőrizhetné ez a bízottság, illetőleg felügyelő hatóság, hogy a rendeletben megkívánt követelménynek eleget tesz-e minden törvényhatóság vagy