Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.

18 DR. KLEIN GÁSPÁR tették nevüket. Megértés mellett arra méltó levéltárnok esetében nemcsak szépen rendezett levéltárral találkozunk, hanem az évi költségvetés keretében a levéltárnak rendes évi átalányt biztosítottak, melyből a kutatáshoz szükséges és nélkülözhetetlen segédkönyvek beszerzésével szép kézikönyvtár volt teremthető. Néha ugyan olyan könyveket is meg kellett venni, melyeknek semmi köze nincs a levéltári kutatáshoz, de valamelyik bizottsági tag érdeklődése folytán kívánatos volt, hogy az illető könyv meglegyen, mindez azonban nem ment a levéltár rovására. Sajnos azonban, ilyen jelenséggel ritkán találkoztunk. Legtöbb helyen hiányzott a megértés. Nemhogy levéltári átalányt tudott volna a levéltárnok biztosítani, hanem még a levéltárral kapcsolatos tennivalói ellátásában is tövises úton kellett haladnia. Megértés hiányában csak befolyásos, törvényhatósági családok valamelyikéből kikerült levéltárnok tudott volna magának s magán keresztül a levéltárnak is tekintélyt és megértést biztosítani, sajnos azonban, ezek között kevés volt, aki a levéltár céljával és rendeltetésével maga is tisztában lett volna, nemhogy képes lett volna az illetékeseket tájékoztatni. így lassanként még az a buzgóság is alábbhagyott, mely a megyéket csaknem teljes egészében áthatotta, hogy t. i. mint a Történelmi Társulat alapító tagjai, alapító tagsági kötelezettségüknek eleget tegyenek. Némely helyen talán egyikmásik alispán fösvénysége, vagy megnemértő elgondolása, máshol azon körülmény folytán, hogy a Századok füzetei évfolyamszámra, sokszor a legnagyobb rendetlenségben, felvágatlanul állottak, az a nézet alakult ki, hogy erre egyáltalán nincs szükség s lassan elmaradt a Századok, hiányos lett a Turul, hogy aztán végleg fölöslegessé váljanak. Jókai, Mikszáth és más nemzeti nagyjaink műveinek jubiláris kiadásaiból beszerzett sorozatok is barátsági alapon, minden elísmervénynélküli kölcsönzés folytán hiányosakká lettek s így megcsonkultak. Ez az állapot azonban nem tarthatott seholsem sokáig. Mikor azonban a patriarchális viszonyokat élő egyes tőrvényhatóságok is képzettebb embereket voltak kénytelenek levéltárnokul alkalmazni, az állás népszerűsége megszűnt. És ez a felfogás aztán tovább terjedt. Bár az elhanyagolt levéltárakban, melyekben gondos kezelés után nyugalmi állapot következett be, az ismételten dolgos és arra termett embernek bőséges munkája akadt volna ma-