Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Bánrévy György: Hogyan idézzünk és közöljünk levéltári iratokat / 210–223. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 213 leútfő jelzését és számát, hanem annak tartalmi megjelölését adja.

3 A várbeli mutató levéltári jelzése: Szfőv. Ltár, Budai kamarai telekkönyvek 5. Englandernéhez hasonlóan Dvihally is beleesik abba a hibába, hogy ilyen mondattal adja egy levéltári forrásra vonatkozó utalását: „Az idézett okirat a Fővárosi Levéltárban található." (34. 1.) A levéltári jelzéseknél általában mellőzi a lelőhely (Szfőv. Ltár) megjelölését, ami nem ~volna hiba, ha bevezetőben kijelentené, hogy csakis ezen levéltár anyaga alapján dolgozott, levéltári utalásai tehát mind a Székesfővárosi Levéltár anyagára vonatkoznak. A jelzeteket legalább első alkalommal való előfordulásukkor ianácsos rövidítés nélkül adni. E munkában fordítva találjuk: az 56. lapon kétszer olvassuk a Mise. ant. jelzést, amelyet az 58. lapon találunk teljesen kiírva: Miscellanea antiqua. Gyakorlott, és az illető levéltárat alaposan ismerő embert nem fog ugyan ez az eljárás zavarba hozni, de mégsem válik a tudományos munka előnyére. Tautológiája folytán legalább is szépséghiba számba megy a 64. lapon található idézés: Int. Locumt. 178/795. Az Intimata jelzése fölösleges és zavaró, mert a pesti iratokat juttathatja eszünkbe. A Locumtenentiália jelzés tökéletesen meghatározza a kategóriát, melyben az antfiquaj (1785-íg) jelzés, illetőleg évszám és iratszám alapján található fel az irat. Ezek szerint a helyes idézés: Locumt. 1795:178. A munka ugyanezen (64.) lapján szintén nem jelzést, hanem tartalmat kapunk a Gew. Protokoll über die Weingarthen, 1702. idézésben. A levéltári jelzés az illető telekkönyv száma: Budai kamarai telekkönyvek 14. A 66. lapon olvassuk ezt az idézést: Int. Locumt. ant. 2937., a 101.-en pedig: Int. Locumt. 1711—1785. 2865. Az Intimata jelzés, mint láttuk, mindkét helyen felesleges; egyébként az ant. és az 1711—1785. jelzés ugyanazt jelenti: 1711től 1785-íg terjednek a Locumtenentiália antiqua elnevezéssel jelölt íratok. A 98. lapon közvetlenül egymás mellett olvasunk két idézést: Int. Locumt. ant. 1711—785.J672. és Locumt. ant. 687. Senki sem hinné, hogy ugyanarról a sorozatról van szó, annyira elüt egymástól a két jelzés. Az utóbbi szabatos és tökéletesen meghatározza az iratot, míg az előbbiben fölösleges az Intimata megjelölése, valamint az időszakasz feltüntetése, hiszen az antfiquaj jel3 V. ö, Herzog J. id. cikkével, Levéltári Közlemények 10. évf. 1932, 1. I.