Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Vácz Elemér: Ila Bálint: A Thurzó-levéltár protestáns egyháztörténeti adatai. (Magyar protestáns egyháztörténeti adattár, XV. évf.) Budapest, 1934. / 195–198. o.

ISMERTETÉSEK 197 mal küldték ki az ifjakat,, fiatal prédikátorokat a külföldi egyetemekre, leginkább Wittenbergbe. Ezek az ösztöndíjasok azután a legnagyobb lelkesedéssel és elragadtatással írnak leveleikben a Thurzók egyháztámogató és pártoló munkásságáról, de nem felejtkeznek meg arról sem, hogy beszámoljanak a külföldön látottakról és tanultakról, Lányi Izsák prédikátor, akit ugyancsak Th. György küldött ki, büszkén írja a nádornak, hogy ő az első, aki Wittenbergben a magyarok közül elnyerte a magísterí fokozatot. A hazai iskolázás kiépítése, a protestáns iskolák alapítása is beletartozott a Thurzók programmjába. Erről tanúskodnak Th. György idevonatkozó levelei, amelyekben többek között azt írja, hogy alig várja a viharos idők lecsöndesedését, mert iskolák létesítésére a zavaros viszonyok nem alkalmasak. A hítelvek tekintetében mindketten, György és Szaniszló is hajthatatlanok voltak, és különösen a reformátusokkal szemben többször hangsúlyozták, hogy a „merev lutheri orthodoxia" álláspontján állanak. Th. Györgynek Tntéhez való szívós ragaszkodását mutatják a Mátyás főherceggel váltott levelek. A főherceg ugyanis levélben értesíti, hogy a király őt nevezi ki felsőmagyarországi főkapitánynak, ő azonban válaszában kijelenti, hogy csak abban az esetben hajlandó e tisztséget elfogadni, ha a saját udvarában evangélikus prédikátort is tarthat, ellenkező esetben a főkapitányságot nem fogadhatja el . . . A külföldi, különösen az örökös tartományok rendéivel való érintkezésekre is sok új anyagot találunk az iratok harmadik nagy csoportjában. Th, György korán felismerte azt a veszélyt, amely a magyar protestantizmust fenyegette abban az esetben, ha az uralkodónak az örökös tartományokban sikerült a protestantizmust teljesen kiirtani. Ez a felismerés vezette őt akkor, amikor a uralkodót inkább a török elleni fellépésre igyekezett rávenni és akkor is, amikor minden adandó alkalommal támogatta az osztrák és cseh protestáns rendeket a vallások szabad gyakorlásáért vívott küzdelmeikben. Ha még felemlítjük azokat az iratokat, amelyekben Plathy Ferenc tesz jelentést Th. Szaniszlónak az 1619. évi országgyűlés vallásügyi tárgyalásairól, akkor nagy vonásokban megadtuk e kiadvány anyagának vázlatos, de még megközelítőleg sem hű, tartalmi kivonatát. A kiadványban megjelent iratok nagyobb és fontosabb része teljesen, a többi kivonatosan vagy csak regesztában