Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Bakács István János: Vanyó Tihamér Aladár: Püspöki jelentések a magyar szent korona országainak egyházmegyéiről. 1600–1850. Olaszországi magyar oklevéltár II. Pannonhalma, 1933. / 192–195. o.

194 ISMERTETÉSEK bői, ízelítőt s utalást a vagyonból, amelynek értéke csak növekedett szemünkben, V. ugyanis csak 7 jelentést közöl eredeti latin (ezek közül is egyet a könynyen hozzáférhető veszprémi püspöki levéltárból) s egyet eredeti olasz nyelven, a többit — bár minden elismerésre méltó — bő magyar kivonatban, V, ezt az eljárást azzal indokolja, hogy a jelentések sokszor egymásra támaszkodnak, sőt gyakran szövegük is azonos. Ezt az indokot nem találjuk elégségesnek, mert figyelembe kellett volna vennie, hogy ,,sí duo facíunt ídem, non est idem", A püspökök egyéniségét, felfogását híven visszatükrözik a jelentések, s így ha valaki pl. Esterházy Pál hg. pécsi püspök életrajzát kívánja megírni, aligha veheti hasznát V. regestáínak, V. a jelentéseket ,,semmitmondó"-nak, „böbeszédű"-nek ítéli, s így indokolja a regestázást. Ez az ítélet azonban szubjektív meghatározás, mert lehetséges ugyan, hogy az egyháztörténész szemében egyik-másik csakugyan bőbeszédű s semmitmondó, de már kétséges, hogy a társadalomtörténész vagy az életrajzíró ugyanezt fogja-e állítani? A publikációval kapcsolatban legyen szabad néhány levéltári szempontra felhívni a figyelmet. A Congregatio Concílíi levéltára sokak részére ismeretlen, s ezért ilyen nagyjelentőségű forráskiadványnál nagyon szükséges lett volna néhány sorban megjegyezni, hogy a jelentések a levéltár mely részében találhatók. Ez annál ís inkább fontos lett volna, mert némelyik jelentés végén ilyeneket olvasunk: „A reláció lapjának jelzése 521", „A jelentés a 245—47. jelz. lapon van". Így V. bizonytalanságban hagy bennünket a felől, hogy a többi jelentés hol található. Hasonlóképen V. teljesen következetlenül jelzi a kivonatok végén, hogy a keltezés a regesta élén levővel azonos-e s a jelentés aláírása sajátkezű-e, A hatalmas munka minden sora magán viseli V, nagy tudását, anyagszeretetét, s megjegyzéseink kizárólag azt akarják kifejezni, hogy mennyire sajnáljuk, miként V, nem adott szövegkiadást. Voltaképen többet végzett így a szükségesnél, hiszen a puszta szövegközlés kevesebb történetírói felelősséget követelt volna, mint a kivonatok fáradtságos elkészítése, amelyekben V.-nak erősen kellett arra törekednie, hogy a különböző irányú igényeknek eleget tegyen. Nagy munkája mégsem áll arányban a publikáció használhatóságával. Őszintén reméljük, hogy a kiváló szerző még több publikációval fog a nyilvánosság elé