Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Ember Győző: Szabó Dezső: A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. I. k. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Iratok a magyar társadalom- és gazdaságtörténethez) Bp. 1933. / 184–192. o.

ISMERTETÉSEK 185 idő az előkészületekkel telt él. A tényleges rendezés iratai közül még egyet sem közöl. Ezek közül a legértékesebbeket, az úrbéri táblázatokat kiadni terjedelmük miatt nem lesz lehetséges. A többit is erősen meg kell majd rostálni, amint a kiadó már jelen kötetnél is alaposan kellett, hogy válogasson. Ez a válogatás azzal a veszéllyel jár, hogy a kiadó dönti el, melyik akta érdemes arra, hogy napfényre kerüljön s melyik nem, a kiadóra tehát igen nagy felelősség hárul. A kiadónak ismét és ismét át kell rágnia minden iratot, ha azt akarja, hogy vállalkozása ne legyen céljáttévesztett. Az iratközlés célja ugyanis a kutatás megkönnyítése és irányítása. Ha a kutató nem bízhatja magát mindenben az íratközlöre, ami, ha az irat^ közlés nem teljes, csak akkor lehetséges, ha a kiadó minden tekintetben kifogástalan, munkát végzett, újra át kell néznie a kérdéses anyagot, ami azt jelenti, hogy a kiadás felesleges volt. Minden tekintetben kifogástalan kiadás pedig úgyszólván lehetetlen,; hisz a kiadó is ember, s a szempontok nemcsak koronkínt, hanem egyénenkínt is különbözők. A következőkben megnézzük, Sz. hogyan válogatta meg az iratokat, s hogyan közölte azokat. Az anyagválogatást természetesen csak akkor tudnók megítélni minden körülményre kiterjedően, ha ismernők az egész anyagot. Azonban csak a Staatsrat anyagát ismerjük, de ez is elegendő támpontot ad, hiszen az 1760-as években minden magyar kérdés az államtanácsban dőlt el, így az úrbérrendezés kérdése is, különösen annak előkészítése, amivel Sz. könyve foglalkozik. Az államtanács 1761-ben kezdte meg működését, s mindjárt kezdettől fogva állandóan és igen behatóan foglalkozott a magyar ügyekkel, különösen az adózással és az adófizető jobbágysággal. A jobbágyság helyzetének javítására már ekkor különböző tervek merültek fel az államtanácsosok és az udvar magyar tanácsadói körében. Ezeket ezen a helyen nem ismertethetem,

1 csak jelzem, hogy a Mária Teréziaféle úrbérrendezés gyökerei ezekben a javaslatokban vannak, azoknak okvetlenül ott lenne a helyük Sz. munkájában. Sz. azonban — nem tudjuk miért — abból a felfogásból indult ki, hogy az úrbérrendezés kérdése az 1764—65-i országgyűlésen merült fel, s vizsgálatát még az országgyűlést közvetlenül megelőző évek anyagára sem 1 Az államtanács szerepével az úrbérrendezésnél, ami Sz. munkájából nem tűnik ki elég világosan, más helyen óhajtok foglalkozni.