Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Ember Győző: E. Müller–E. Posner: Übersicht über die Bestände des geheimen Staatsarchiv zu Berlin-Dahlem. I. Hauptabt. Leipzig, 1934. / 177–182. o.

ISMERTETÉSEK 181 Az ú, n. új reposíturák keletkezése és rendszere szemben a régiekével természetes. A porosz állam egy-egy hivatalának felel meg egy-egy repositura, vagyis mindegyik repositura provenienciája más és más, önmagában azonban egységes, nem számítva egy-két kivételt, amikor a tárgy közössége hozott össze különböző provenienciájú iratokat egy reposíturába. Viszont előfordul, hogy ugyanazon tárgykör anyaga ugyanabból az időből párhuzamosan van több repositurában, t. í. több hivatal irattárában. Ez csak látszólag hátránya a rendszernek, mert nem jelent lényeges nehézséget. Van azonban ennél a rendszernél is nehezen kiküszöbölhető szervi hiba, A 19, és 20. sz, a hivatalok gombaszerű szaporodásának az ideje. Az új hivatal rendszerint valamelyik régebbiből sarjadt, működésénél szüksége volt az anyahivatal megfelelő tárgyú irataira, amiket új élete kezdetén kiragadott eredeti összefüggésükből, azután hasonló sors érte saját iratanyagát is, amikor "a fejlődés folyamán belőle fakadtak újabb és újabb hivatalok. Ennek a természetes fejlődésnek a levéltárban jó és rossz következményei vannak, A jók közül elsősorban fontos az, hogy így az egy tárgykörbe tartozó iratok együtt vannak, illetve a lehetőségnek megfelelően leginkább vannak együtt, Azt ugyanis egyedül ilyen úton nem lehet elérni, hogy bizonyos tárgykör egész iratanyaga együtt legyen, hiszen a dolog természetéből következik, hogy a hivatal működésekor sem volt együtt, mert ritka az államéletben az olyan ügy, amely csak egy hivatalt foglalkoztat. Annál gyakoribb viszont az olyan írat, amely több üggyel foglalkozik, Amikor egy hivatal intézi ezeket az ügyeket, ez természetes. Amint az ügyek közül valamelyik külön hivatalhoz jut, magával viszi az új hivatalba a vele egy iratban előfordult egyéb tárgyakat is, más esetben azok ott tartják maguk között s vagy végleg ottmarad, vagy egy újabb hivatal keletkezésekor annak irattárába kerül át csak azért, mert a vele egy iratban szereplő másik tárgyat az a hely illette meg. Ilyen módon érthető, hogy egy-egy repositurában olyan anyag is van, amit ott senki sem keresne. Ezek közül azokat, amelyekkel a reposíturának tárgyi kapcsolata van, mint elő- és utóiratokat tüntetik fel. A vázolt bajon a levéltár rendezői igyekeznek segíteni, A döntő szempont ennél a munkájuknál az, hogy az iratok arra a helyre kerüljenek, amelyet az illető hivatal regístraturájában nyertek. E mellett érvényesül az időrendi és a tárgyi szétválasztás is. Amennyiben lehetséges,