Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Ember Győző: E. Müller–E. Posner: Übersicht über die Bestände des geheimen Staatsarchiv zu Berlin-Dahlem. I. Hauptabt. Leipzig, 1934. / 177–182. o.

ISMERTETÉSEK 179 .gal forgathatják ezt a füzetet, amely megtartva a német munkákra jellemző rendszerességet, alaposságot és pontosságot, csak ritkán válik nehézkessé és terjengőssé. A tájékoztató gyakorlati jelentősége mellett általános levéltári szempontból is tanulságos: fényt vet egy levéltár kialakulására és rendszerére. A berlín-dahlemi titkos állami levéltár első rendezője Johannes Zernitius volt az 1610-es és 1620-as években. A levéltár anyagát tárgyi szempont szerint repositurákba osztotta, a repositurákon Jbelül tárgyi felosztást csak ritkán alkalmazott, az időrend határozta meg az iratok helyét. A sorrendet számokkal vagy betűkkel jelezte. Közvetlenül Zernitius után, 1639től kezdve Christoph Schönbeck vetette meg a levéltár rendszerének végleges alapját. Schönbeck megtartotta a repositura-rendszert, azonban Zernitius repositurái közül sokat megszüntetett, sokat módosított, amiben az egyszerűsítésre törekedett s sok új repositurát létesített. Schönbeck vezette be a konvolutum-rendszert a titkos államtanács iratainál, amivel az okleveles anyagnál a dobozrendszer állott párhuzamosan. A reposíturákat alcsoportokra, konvolutumokra osztotta. Az alcsoportokat a repositura anyagának megfelelően állította fel, tárgyi, személyi, földrajzi, stb. címszókat választva, s ezeket abc-rendbe helyezve (títuli secundum ordinem alphabeticum). Ilyen módon számolt a jövővel is: olyan keretet teremtett, amelyben a jövőben is el lehetett helyezni az iratokat, mert a keret rugalmas volt, tetszésszeríntí szűkítést és bővítést elbírt. Eredetileg minden konvolutumnak egy iratcsomó felelt meg, a sorrendet számokkal és betűkkel jelezte. Amint az iratok gyarapodtak, a konvolutumok is egyre több iratcsomóval szaporodtak, elméleti és gyakorlati egységből tisztán gyakorlati egységgé váltak. A későbbi időben lényegében nem változtattak Schönbeck rendszerén, a régi reposíturák ma is ezen alapszanak. Ez a rendszer teljesen mesterséges, a titkos tanács hivatali életével szerves kapcsolata nincsen. Ennek magyarázata kézenfekvő. A titkos államtanácsot annyiféle ügy foglalkoztatta, hogy csakugyan célszerűbb volt a tárgyi szétválasztás, mint a hivatal egyes életfázisaínak megfelelő beosztás. Kérdés viszont, hogy nem lehetett volna-e a tárgyi szétválasztást ezeken a fázisokon belül megvalósítani? A célszerűség igazolja Schönbecket, bár a levéltár így elvesztette természetességét. Rugalmassága viszont annál nagyobb volt. Ez a rugalmasság lehetővé tette, hogy a titkos 12*