Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Varga Endre: Guide International des Archives. Europe. Páris, Róma, é.n. / 169–172. o.

ISMERTETÉSEK 171 megvédelmező sét célzó intézkedésekre, az alkalmazott restaurálási módszerekre és kísérletekre stb. vonatkoznak. Mint fentiekből látható, a feltett kérdések, illetőleg az azokra adott feleletek a levéltárügy minden lényegesebb problémáját felölelik, éppen ezért a kötet tartalmának közelebbi ismertetésébe itt helyszűke miatt bele nem mehetünk, hiszen akkor a levéltárügy egész mai állását, általános európai helyzetét kellene ismertetnünk, melynek különben egyes oldalai, részlet-kérdései úgy e folyóiratnak, mint egyéb hazai folyóiratoknak különböző közleményeiben már amúgy is megvilágítást nyertek. (Annak — e kötetben foglaltak alapján — rövid úton való leszögezését pedig, hogy melyek azok az államok — Németország, Hollandia stb, — melyek Európa országai közül jelenleg levéltári szempontból a legelső helyen állanak, e körülmények közismertségénél fogva szintén mellőzendőnek véljük.) így tehát kénytelenek vagyunk a magyarországi s a szomszédos államokban fennálló levéltári viszonyok futólagos egybevetésével megelégedni. Ez egybevetés a magyar levéltárügyre nézve elég jó eredménnyel végződik, ugyanis csupán Ausztria fejezetében találunk néhány oly pontot, mely a mi viszonyainknál kedvezőbb állapotokat mutat, a szintén régi kultúrájú s nálunk gazdagabb Csehország jelentésében ilyet hasztalanul keresünk, balkáni szomszédainknak a kérdőpontokra adott feleletei pedig a mi körülményeinknél még ma is sokkal fejletlenebb formákat bizonyítanak, Románia jelentésében, (mely természetesen, „Brasov", „Tärgu-Mures", ,,Sibiu" stb. levéltáraival is büszkélkedik) nem győzzük számolni a szinte stereotíp ,,11 n'existe pas en Roumanie. . ." és „Jusquá présent íl n'existe pas ..." mondat-kezdeteket s csodálkozva olvassuk pl. a 19. kérdésre adott feleletben, hogy a levéltári anyagnak állati növényi és kémiai eredetű káros behatások elleni megoltalmazására irányuló kísérletek folyamán az oláh levéltári szakemberek oly kiváló módszerekre jöttek rá, mint a raktárhelyiségek gondos tisztántartása és gyakori szellőztetése stb, Jugoszlávia jelentéséből pedig — mely ugyan egyébként úgy a 19.-, mint több más kérdésre azzal felel, hogy az illető dolog náluk ,,az európai nagy levéltárakban érvényben lévő szabályok" s ,,az Európában szokásos alapelvek" szerint történik — az tűnik ki, hogy bizony Jugoszláviában levéltári kultúráról voltaképpen ma is csak az Osztrák-magyar monarchiától elszakított részeken lehet be-