Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Értekezések - Fekete Nagy Antal: A báró Rudnyánszky-család levéltára / 16–57. o.

56 DR. FEKETE NAGY ANTAL A levéltár iratai a mai elrendezésben a következő sorrendben fekszenek: 1. Az okleveles doboz. 2. Fasc. 1—56.

r (a Bakó-féle iratok) elenchussal. 3. Perek, elenchussal. 4. A—F. csomó. 5. Acta irregestrata. 6. Acta diaetalia. * A Rudnyánszky-levéltár ismertetésével egy aránylag, későn kialakuló levéltár kezdeteit és további történetét adtuk és rávilágítottunk arra a folyamatra, hogyan keletkezett ez a nagy levéltár alig pár száz iratból és hogyan lett egy évszázad alatt egy messzeszétágazó család jogának közös forrásává. Miután a tartalmi ismertetéssel felhívtuk a levéltárra a XVIII. század történetének kutatói figyelmét, levéltárvédelmi szempontból kívánunk még ismertetésünkhöz pár szót fűzni. A Rudnyánszky-család levéltára a magyar politikai ós gazdaságtörténet nagy kárára, mai, 43 csomóra terjedő állapotában is csak töredéke annak az irattömegnek, mely egykor a levéltárat alkotta. A telekkönyv behozatalával, a kataszteri térképek felfektetésével és általában jogintézményeink átalakulásával a családi levéltárak elvesztették egykori jelentőségüket. A családi levéltár ma már megszűnt az lenni, ami az elmúlt századokban volt, ma már nem a családi levéltár a család jogainak egyetlen eleven forrása. Jelentőségének elvesztésével természetszerűleg a családi levéltár kezelése,, őrzése és épsége többé nem az az elsőrendű gond, ami volt. A családi levéltárak histórikummá váltak nemcsak a családra, hanem a közre nézve is. A családra nézve sok esetben ma már csak legfeljebb abból a szempontból bír értékkel a levéltár, hogy a legrégibb korba felvezetni kívánt családfa összeállításához milyen adatokat tud szolgáltatni, ezeket az iratokat kiválogatják, a többit pedig pusztulni hagyják, ha ue-van a család által értéktelennek nyilvánított iratok elégetését nem teszi szükségessé a hellyel való takarékoskodás. A tudomány szempontjából azonban, a lenézett és pusztulásra ítélt rósz, a gazdasági iratok, levelezések stb. annál nagyobb értékkel bírnak, mennél sűrűbben hallunk családi levéltáraink pusztulásáról. A családi levéltárak pusztulásáért nem lehet a felelősséget minden esetben azok tulajdonosaira hárítani, mert azok sokszor nincsenek tisztában levéltáraik tudományos értékével és fogalmuk sincs róla, hogy birtok- és gazdaságtörténeti szempontból az általuk csak lomnak tekintett iratok becsülhetők legtöbbre.