Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Értekezések - Fekete Nagy Antal: A báró Rudnyánszky-család levéltára / 16–57. o.

A BÁRÓ RUDNYÁNSZKY-CSALÁD LEVÉLTÁRA 51 tárgyában kelt egyezséget jóváhagyó oklevelét és a Tétényre vonatkozó 1730 augusztus 1-én kelt nádori jóváhagyást tartalmazó oklevelet.

119 . A december 2-án tartott családi gyűlés, amely előtt úgylátszik a vádban foglaltak hitelessége kétségtelen volt, a levéltár őrizetét Zsigmondra bízta azzal a meghagyással, hogy ha Ignác a kulcsokat nem hajlandó visszaadni, új zárakat kell csináltatni, amelyeknek két kulcsa Zsigmondnál, a harmadik pedig a családi ügyvéd őrizete alatt legyen.

120 A levéltárkérdés személyi részét Zsigmondnak levéltárnokká megválasztásával jóidőre elintézték ugyan, azonban most meg, tekintettel arra, hogy a pesti családi ház, amelynek eladását még anyjuk halála után elhatározták, időközben elkelt, a levéltár őrzésének helyéről kellett gondoskodni. Az 1802 november 11-én tartott családi gyűlés, minthogy a családi levéltárnak idegen, bérelt házban való őrzését illetlennek tartották és nem elég biztosnak, úgy határozott, hogy a levéltárat annak megválasztott őre, Zsigmond vigye el dukai kastélyába. Egyúttal elhatározták azt is, hogy az elenchusokat a családi ügyvéd másoltassa le, azokat a levéltár őre,tartozik magánál tartani, és hogy azokat az iratokat,, melyek még elenchizálva nincsenek, Zsigmond és gróf Unwerth jelenlétében fel kell dolgoztatni.

121 A családi gyűlés határozatának megfelelőleg Somogyi Antal pestmegyei szolgabíró és Tomcsányi Miklós eskütt a család kiküldötteinek ós Hanzely ügyvéd jelenlétében december 11-én hozzákezdtek a levéltár átvizsgálásához. Január 26-ra végeztek az A-tól N-ig terjedő fascieulusok vizsgálatával és a feldolgozandó iratoknak az elenchizálásával, amelyhez még segéderőket is alkalmaztak. Hogy ekkor tulajdonkópen mit elenchizáltak, nem lehet pontosan megállapítani. Az 1798. évi rendezés iratai között több irat van, amelynek kelte a rendezés utáni időből való, ezekről tehát kétségtelen, hogy az 1802. évi rendelkezés alkalmával pótlólag csatolták a tárgyuknál fogva megfelelő fasciculusokhoz. Ilyen pótlások a 48. és a Sub U fasc. VI. iratainál történtek, melyekben az utolsó darabok keltezése 1802-, illetve 1801ből való. Amikor a levéltár kisebbik részének átvizsgálása és az elenchizálás másfél hónapot, a nagyobbik részének átnézése pedig mindössze csak egy hetet vett igénybe, bátran állíthatjuk, hogy az elenchizálás egy hónapig eltartott. 118 D-csoport, 554., 460. és 833. sz. (No. 184.) 120 D-csoport, 460. és 833. sz. (No. 184.) m U. o. (No. 203. és 207.) 4*