Levéltári Közlemények, 11. (1933)
Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Értekezések - Dőry Ferenc: Dr. Csánki Dezső / 1–15. o.
2 DÖRY FERENC abban, hogy a fiatal bölcsószethallgatóban annyira megerősödött a vágy a történetírásnak önálló kutatások alapján való művelésére, hogy, habár az egyetemet elvégezve megszerezte is a középiskolai tanári oklevelet, mégsem ment tanári pályára, hanem tudományos ambícióinak kielégíthetése végett az Országos Levéltár szolgálatába kívánkozott. 1880' elején megszerezte a bölcsészeti doktorátust is; de csak többszöri sikertelen próbálkozás után sikerült elérnie, hogy 1881 június 15-én az Országos Levéltárhoz fizetésnólküli gyakornokká kinevezték. A hivatali esküt július 1-én tette le s ekkor kezdte meg hosszú, félszázadot meghaladó levéltári szolgálatát, melyhez az idők folyamán annyi siker, annyi, érdem ós annyi elismerés is fűződött, aminőre a kezdő, szerény, fiatal gyakornok bizonyára legmerészebb tervezgetésében sem számított. Az akkori viszonyok valóban nem is jogosíthatták fel vérmes reményekre. Az Országos Levéltár, mely csak hét évvel azelőtt alakult meg a megszűnt kormányszékek levéltárainak és az úgynevezett regnicolaris levéltárnak egyesítéséből, nem bírt azzal a tekintéllyel, mely anyagának gazdagságánál és feladatkörének fontosságánál fogva megillette volna. A belügyminisztérium Országház-, illetve Uri-utcai épülettömbjének legrosszabb, zegzugos helyiségeiben elrejtve, alárendelt jelentőségű hivatalként működött, melynek feje,. az egyébiránt tudományos és társadalmi körökben egyaránt nagy tekintélynek örvendő dr. Pauler Gyula is csak miniszteri titkári ragnak megfelelő állásban volt országos levéltárnok elnevezéssel. Az intézmény ily csekély értékelésénél kétségkívül közrejátszott az a körülmény, hogy a Levéltár felállítása alkalmával dr. Paulernak át kellett vennie az egyesített levéltáraknak jobbára csekélyebb minősítéssel bíró, régi tisztviselőit is. Csak lassan-lassan, ezek nyugalombavonulásával, illetve elhalálozásával vált lehetségessé a Levéltár tudományos színvonalának emelése és személyzetének átszervezése; s még a dr. Pauler által véglegesnek elgondolt személyi státus is oly szerényen volt megszabva, hogy jelentősebb előmenetelre nem nyújtott kilátást és valóban a tudó-