Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Vegyes közlemények - Dr. Szabó István: Az Országos Levéltár kutatói az utóbbi nyolc év alatt

316 VEGYES KÖZLEMÉNYEK Az egye« foglalkozási osztályokban az elmúlt nyolc év alatt általában állandóság mutatkozik, lényeges emelkedés csak a bölcsészetkari hallgatóknál állapítható meg, akiknek száma a nyolc év alatt megháromszorozódott. Ez a.-feltűnő emelkedés a bölcsészeti szemináriumok egyre elmélyülőbb munkásságáról tanúskodik s legtöbbször valóban komoly tudományos törekvéseket hoz napvilágra. A bölcsész^ hallgató rendszerint a doktori értekezés tárgyával keresi fel a levéltárt, az első munka eredményei azonban gyakran adnak további, egész életre ható indítást a fiatal kutatónak. Már nem ily kedvező az a kép, amely az egyetemi és más főiskolai tanárok, a Gyűjtemény egy etem ós más tudományos intézetek tisztviselői s a középiskolai tanárok levéltári munkálkodását ábrázolja. Történetíróink túlnyomólag ezekből a rétegekből kerülnek ki, annál feltűnőbb, hogy a kutatási engedélyek száma itt egyes pontokon egyenesen csökkenő irányzatot mutat. Ezt a megfigyelést, amely a levéltári kutatás háttérbe szorulásáról beszél, összefüggésbe lehet hoznunk a történetírásunkat átható új törekvésekkel, melyek a részletmegoldások helyett inkább összefoglalásokat s levéltári források nélkül is felépíthető szellemi konstrukciókat hoznak létre. Általában az Országos Levéltár kutatóinak csak 45—60 százaléka kerül ki olyan rétegekből, melyekben már a foglalkozás természetéből következőleg tudományos történelmi iskolázottságot lehet feltételeznünk. Ha ez az iskolázottság nem is kizáró feltétele a történetírói érdeklődésnek, a többi 40—50 százalék között mégis csak elvétve akadnak olyan kutatók, akiket történetírói vágyak fűtenek s legnagyobb részüket, tehát az összes kutatóknak általában felét egyáltalában nem tudományos célkitűzés vezeti a levéltárba. A tudományos célú kutatások számadatainál sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy — miként említettük — a számok csak a folyamatba tett kutatásokról, tehát tulajdon képen célkitűzésekről szólnak, melyektől az eredményig még hosszú út vezet. Az eredményig — mint a kutatói munka ismerői jól tudják — számos törekvés, a célkitűzéseknek talán inkább nagyobb, mint kisebb hányada el sem jut. Éppen ezért hangsúlyozzuk, hogy a következő táblázat szá mai csupán a kutatók érdeklődési irányait jellemzik, eltekintve az eredményességtől. A kimutatás tehát elsősorban arról ad számot, hogy a tudományos célt kitűző kutatókat a történelem milyen terű-