Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Ismertetések - Fekete, Ludwig: Türkische Schriften aus dem Archive des Palatins Nikolaus Esterházy 1606—1645. Ism.: Dr. Scheel Helmuth

ISMERTETÉSEK 307 az a körülmény, hogy a Törökországban levő levéltári anyag még teljesen hozzáférhetetlen s hasonlóképen a raguzai is, úgyhogy az európai városokban található levéltári emlékeknek is csak kis része áll a kutatás rendelkezésére. Az utóbbi évtizedek oszmán-török palaeográfiai tanulmányai után ismételten rá kell mutatnunk arra, hogy egyes oklevelek tanulmányozása és közrebocsátása ma már csak kivételes esetekben bír értékkel és a kutatásnak arra kell törekednie, hogy egész, lehetőleg összefüggő gyűjteményeket publikáljon.

4 Dr. Esterházy Pál herceg ő főméltóságának Icitüntető megbízása lehetővé tette Fekete Lajosnak, hogy •ezt a módot kövesse, amikor Esterházy Miklós nádor levéltárának felbecsülhetetlen értékű török iratait, melyek 1606tól 1645-ig terjednek, feldolgozta és kiadta. Fekete Lajos ezt a feladatot a nála már ismert mesteri módon oldotta meg. A műben kiadott török iratok nagyobb része a sűrűn váltakozó budai pasáktól származik. Tartalmuk nemcsak a turkológus, hanem elsősorban a történetkutató számára rendkívüli fontosságú. A nádor, mint a magyar király teljes hatalmú megbízottja, képviselte a királyi kormányhatalmat a magyar-török végeken. A két birodalom határvonala ugyanis nem volt pontosan megvonva s ebből gyakran súlyos zavarok 4s túlkapások álltak elő. A levelek tartalma visszatükrözteti a török hatóságok és a nádor, illetőleg az utóbbi alantasainak viszonyát ós sok eseményről részletes felvilágosítást nyújt. Az okmánytár egyebek közt néhány, a császár és a szultán között kötött államszerződést (az 1606-i zsitvatoroki béke, az 1615-i bécsi béke stb.) is tartalmaz. Az okmányok egy nagy részét végül privátlevelek képezik, melyek a lakosság akkori állapotáról tájékoztatnak, amint azt a szerző az összefoglaló bevezetésben behatóan megtárgyalta. A fordítások, melyek főleg a történetkutatókat fogják érdekelni, teljesen hűek és pontosak és kielégítő utalásokkal és jegyzetekkel vannak ellátva. Az iratok átírását szintén mint egészen kiváló teljesítményt kell méltányolni. Ezzel kapcsolatban Franz Taeschner tett néhány apró észrevételt beható ismertetésében,

5 én mind•ossze még azt szeretném hozzátenni, hogy a^ kötőszót általános szokás szorosabban a következő szóhoz húzni és nem a sor végén hagyni, hanem a következő sor elejére átvinni; nem-orientalista történetkutatók számára pedig talán azt is 4 V. ö. Mordtmann, i. h. 169. 5 Orientalische Literaturzeitung, 36. (1933.), 698. haeáb.