Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Kisebb közlemények - Dr. Bottló Béla: A varsói levéltárnoki tanfolyam

298 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Hogy a regisztratúrák hivatalnokai számára tartott tanfolyamok mily eredményt értek el és mennyire kívánatosak a jövőben is, bizonyítja az, hogy amikor a tanfolyam vezetősége 1927 november 7-én a lengyel központi hatóságokhoz körkérdést intézett a tanfolyamok folytatására nézve, a beérkezett válaszok meglepő többsége a tanfolyamok folytatását kérte: Lengyelország 14 minisztériuma, a Legfőbb Közigazgatási Bíróság és a Legfőbb Statisztikai Hivatal közül csak az Igazságügyi és Közmunkaügyi minisztérium nem volt a tanfolyamok fönntartása mellett, aminek kétségtelen oka a tanfolyamot végzett hivatalnokok munkájának különbsége volt. A tanfolyamot végzett hivatalnokok nem holt anyagnak és az irattár fölösleges terhének látják a befejezett ügyek iratait, hanem életet látnak bennük és azzal a büszke öntudattal kezelik a reájuk bízott aktákat, mint amilyent a nemzeti érték legkisebb része is megkíván. Tudják, hogy a ki nem selejtezett akták náluk kezdték meg majdan évezredekre visszatekintő életüket. S a selejtezésnél kiküszöbölődnek az olyan esetek, milyen nálunk a közelmúltban volt: egyik központi hatóságunk egy ügyosztályának irattárát 1922-ben úgy kiselejtezték, hogy míg a selejtezéstől mentes 1876. évi iratanyag 28 fasciculust tesz ki, a selejtezésen átesett 1875. évi anyagból csak egy tized-fasciculusnyi maradt meg a jóakaratú selejtezés mellett; s mikor a selejtezést végző tisztviselőket nemrég tudatára ébresztették annak, hogy tulajdonképen mit csináltak, maguk csodálkoztak legjobban, hogyan vihettek véghez olyan levéltárpusztítást. Helyet nyert az irattár, de nagyon drága áron! S ez csak egy a sok közül! Megvan azonban a remény Lengyelországban annak az elkerülésére is, hogy a központi hatóságoknál, ahol mindig nagy tömegben kezelik az aktákat, a beadvány és az előadóív papírosa annyira összeakadjon, hogy a későbbi korok alig fogják az iratokat használni tudni. E két tanfolyam tartásával a lengyel levéltárügy egy fontos kérdése nyert átmeneti, de a mai helyzethez képest elég célszerű megoldást. Az illetékes körökben megvan azonban a megértés arra, hogy, amint a helyzet engedi, a lengyel levéltárak és regisztratúrák tisztviselőinek kiképzését a kor követelményeinek még megfelelőbben rendezzék s még jobban biztosítsák a lengyel nemzet levéltárai szakszerű kezelését. DR. BOTTLÓ BÉLA.