Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Kapossy János: Magyarországi ötvösök a XVIII-XIX. században

MAGYARORSZÁGI ÖTVÖSÖK A XVIII—XIX. SZÁZADHAN 249 egy-egy esztendő állapotára, sem a bekövetkezett változásokra vonatkozóan, részben, mert egyes évkorokból a jelentések — így az 1784—1790, az 1826—1828 s főként az 1835— 1846 közötti évekből valók — meglepően töredékesek avagy el is kallódtak, részben pedig, mert a városok több esetben megelégedtek a puszta névsor beküldésével a foglalkozás és egyéb adatok megjelölése nélkül. Mindezeket felülmúlja azonban adatainak bőségével s immár Horvátországra, Fiumére s a tengerpartra is kiterjedően az 1827. évi VII. törvénycikk értelmében készített 1828. évi országos adóösszeírás 400-nál több nagyméretű iratcsomót kitevő anyaga,

17 amely egymagában több, mint 300 mesternevet szolgáltatott s vele ötvösségünk 1828. évi állapotának teljes keresztmetszetét. Belőle nemcsak a régi és nagy központok számban megfogyatkozott mestereit ismerjük meg, de nyomon követhetjük az elvándorlást és szétszóródást egész kis falvakig, jelentős művészegyéniségektől, nagy műhellyel dolgozó mesterektől oly egyszerű műiparosokig, akik nyomorúságban élnek s munkához csak ritkán, csak néha nyert rendelésből jutnak. Néhány adatot nyújtottak még ez állagok anyagához a szepesi városok visszacsatolásakor, 1773-ban készített összeírások.

18 Mindezen adatok az 1700-as évek elejétől 1848-ig egyaránt csak a királyi Magyarországra vonatkoznak ; az erdélyi anyag felöleléséről egyelőre le kellett mondanunk.

19 Az így egybeállított névsor, amelynek mintegy 2

/

3 része elsőízben kerül itt napfényre, hogy lehetővé tegye ma még ismeretlen mesterjegyek feloldását és értelmezését, korántsem áll csupa művésznevekből. Másfél évszázadból 800 mesternév láttán, még ha megcsappant is a szám előző századokhoz képest, a magyar ötvösség meglepő virágzásában kellene hinnünk, ha eleve nem volnánk óvatosak egyoldalú levéltári adatokkal szemben. Az egyképen „aurifaber", „argentifaber", „Goldschmied", „Goldarbeiter" vagy „ötvös" névvel jelölt 17 Conscriptiones Regnicolares art. VII. 1825—7. ordinatae. — József nádor levéltárában, vármegyék, kerületek, szabad királyi és bányavárosok szerinti rendben. 18 Kamarai lt., Urbaria et Conscriptiones fasc. 121. No 28—41. Erre az anyagra dr. Fekete Nagy Antal hívta fel figyelmemet ; neki tartozom érte köszönettel. 19 Ezért nem érintettük az irodalmi utalásokban sem Gyárfás Tihamér alapvető brassói kutatásait.