Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

190 BITTNER LAJOS sége szól belőlem, amikor ezekre az egyébként más nagy levéltáraknál is megállapítható fogyatkozásokra rámutatok. Maga Arneth sem foglalkozott soha komolyan közelebbről a tulajdonképeni levéltári szakkérdésekkel. Ez a körülménynem csökkentheti ennek a kiváló férfiúnak a levéltár tudományos feltárása körül szerzett maradandó érdemeit; ezek a megállapítások azonban szükségesek ahhoz, hogy a külső ésbelső levéltári szolgálat fejlődését az Állami Levéltárban megérthessük. Arneth elfoglalva történetírói nagy feladataival, kevés súlyt helyezett a levéltári szolgálat módszeres kiépítésére és a maga példaadásával s tanácsaival munkatársait is a történetírásnak gyakran nagy sikerrel járó útjára terelte.. Érdeklődése a levéltári anyag iránt inkább tárgyi természetit volt, a levéltár szerves fölépítettségére azonban nem volt tekintettel. Így például I. (II.) Ferenc császárnak általa megtalált kézi levéltárát 1865-ben külső szempontok szerint, egészen levéltárellenesen, szétszaggatta,

63 és még 1871- és 1872-ben is egy, szerencsére meg nem valósult, tervet dolgozott ki, mely szerint az összes ,,a császári házra és az összmonarchiára vonatkozó iratok" a nagyobb bécsi levéltárakból kiemelendők s az Állami Levéltárba bekebelezendők lettek volna. Megengedte, hogy más tisztviselők is, különböző szerves levéltárak szótszaggatásával és a töredékek összerakásával, levéltári szempontból lehetetlen ós át nem tekinthető képződményeket hozzanak létre. Távol állt tőle, hogy a rendezési munkálatok keresztülvitelére bárminő irányelveket is megállapítson. Minden osztályvezető saját tetszése szerint rendezte osztályát, legtöbbször anélkül, hogy a gondjaira bízott állagok természetével számot vetett volna. Egyugyanazon levéltár részei az egyik osztályban időrendben, a másikban tárgyak szerint, ismét egy másikban címzett ós kiállító szerint csoportosíttattak, míg egy további osztály azeredeti rendet tartotta meg. Ez a rendszer, vagy helyesebbenrendszertelenség, még sokáig éreztette hatását. Még 1902-ben is megtörtént, hogy a külügyminisztérium adminisztratív regisztratúráját,

64 amely ügycsoportok szerint volt felépítve, a címzettek és kiállítók szerint részben szétszaggatták és szétosztották. Ez volt az a környezet, amely, különösen a tudományos: kutatás jelentékeny megkönnyítése révén, kifelé erősen szembe63 Reinöhl megállapításai a munkában levő Archivführer kéziratában. 64 Szekfű Gy.: Levéltári Közlemények, 1924. 51. 1.