Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

188 BITTNER LAJOS adandó iratcsomók foliálását, a fogalmazó-tisztviselőknek kellett elvégezniök. Ezektől a különböző nehézségektől eltekintve, az akkori rendező-munkálatok egységes vezetése teljesen hiányzott. Ez a hiány mindenekelőtt az annak idején uralkodó osztályrendszerben gyökerezett. A XIX. század derekáig a levéltár igazgatása egységes alapelveken nyugodott, A rendező- és leltározó-munkálat okát is, kivált Knechtl alatt, tervszerűen és széles körben vitték keresztül. Majd minden állagról, mely akkor a levéltár őrizetében volt, jó és kimerítő repertóriumok állottak rendelkezésre. 1851 óta azonban a terjedelmes és különböző természetű levéltári állagok erős szaporodása nagymérvű specializálódáshoz és önálló referátumok kialakulásához vezetett; ezt a fejlődést az akkori igazgató, Erb, elősegítette, mert a levéltári állagokban és a tulajdonképeni levéltári kutatómunkában kevéssé volt járatos. A levéltár egyes osztályait bizonyos referensek gondjaira bízták, akik a netán melléjük beosztott fiatalabb tisztviselőkkel kötelesek voltak az osztályon belül felmerülő minden munkát elvégezni: tehát a hivatalos s tudományos megkeresések elintézését és a kutatók kiszolgálását csakúgy, mint a rendező- és leltározómunkálatokat. Egy levéltárnál, amely annyira heterogén állagokat foglal magában, mint az Állami Levéltár, az ilyen szempontok után induló munkamegosztás teljesen sohasem lesz kiküszöbölhető. Ez a rendszer tette lehetővé, hogy a rendező- és leltározó-munkálatok fogyatékos szervezettsége idején is a tudomány és a közigazgatás részéről támasztott igényeket nagyjából ki lehetett elégíteni. Az előadó ugyanis hosszú évekre terjedő szolgálata során osztályával annyira összenőtt, hogy képes volt a legtöbb fölmerülő kérdésre választ adni. Természetes, hogy ki mennyire ismerte a maga osztályát, az az egyes tisztviselők szorgalmán és képességein múlott. Megvoltak azonban e rendszernek a maga káros kinövései. Nem egy előadó egyeduralkodónak képzelte magát a maga osztályán s más tisztviselőnek minden, legcsekélyebb beleavatkozását is igyekezett elhárítani. Akadtak osztályvezetők, kik még az osztály anyagának repertóriumait is lakat alatt tartották, csakhogy kartársaiknak az osztály anyagában való tájékozódást megakadályozzák. Arneth sem tett semmit, hogy a rendszer e túlhajtásainak gátat vessen. Számtalan személyes súrlódás fakadt belőle s egyik káros következménye volt, hogy sok tisztviselő csak a saját osztályát ismerte ós ezért a szolgálat, ha történetesen más állagokban kellett dolgoznia, ami pedig betegségek vagy szabad-