Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

KÁROLYI ÁRPÁD A LEVÉLTÁRNOK 185 ezzel, hogy oly tisztviselők is, akik ilyen rendszeres előképzésben nem részesültek, nem működtek kiváló eredménnyel. Ellenkezőleg, éppen az Állami Levéltár története szolgáltat erre súlyos bizonyítékokat. Mégis ceteris paribus a rendszeres iskolázottság kétségtelenül kedvezőbb esélyt jelent a levéltári feladatok elvégzésére. Az egyforma előképzettség előnyére válik a közös munkának s kedvezően befolyásolja a tisztviselők személyes kapcsolatainak alakulását is. Az Állami Levéltár és az „Institut" viszonya azóta még szorosabbá vált. Kétségtelen azonban, hogy a levéltár Károlyi igazgatósága idején is megfelelt mindazoknak a követelményeknek, amelyek egy tudományos intézménnyel szemben támaszthatók. Károlyi maga sokban hozzájárult ehhez. Elmondhatjuk, hogy az idősebb tisztviselők közül Györy Árpád mellett őt fűzték a legbensőségesebb személyes kapcsolatok az „Institut"-hoz s hogy ő az „Institut"-ban szerzett ismereteit tovább fejlesztette a levéltárban. Alább még közelebbről is ki fogjuk mutatni, hogy Károlyi minden levéltári munkájában az „Institut''-ban hirdetett kritikai módszert alkalmazta és hogy hosszú időn keresztül úgyszólván egyedül képviselte az úgynevezett levéltári provenienciának már Sickel Theodor által hangoztatott elvét. Ezért talán nem puszta véletlen, hogy az általa megkezdett nagyszabású, tudományos alapelvekből kiinduló leltárfelvételi munkálatoknál szűkebb munkatársai kivétel nélkül az „Institut" volt tagjai és a hasonló előképzettségű magyar tisztviselők sorából kerültek ki. Az intézmény tudományos jellegéből folyó második követelmény a hivatalos ügyeknek tudományos alapelvek szerint való intézése. Hogy a levéltár e kívánalmaknak is megfelelt, ebben Károlyinak tetemes része van. Levéltárnoki munka alatt a levéltári anyagnak a megőrzését, kezelését ós feltárását értjük a tudomány és a közigazgatás számára. Ez belső vonatkozásban jelenti: az anyag gondos őrzését és megóvását a pusztulástól; a tudományos elvek szerint való rendező s leltározási munkát, (utóbbiak alatt értve mind egyes daraboknak, mind pedig egész iratsorozatoknak a belső és külső ismeretek alapján való lehetőleg kétségtelen meghatározását, az anyagnak az egyes darabok és iratsorozatok természetével számot vető csoportosítását s raktári elhelyezését, megfelelő tájékoztató segédeszközök szerkesztését); a külső szolgálat tekintetében viszont jelenti a levéltári anyag belső és külső ismertető jegyeiből s tartalmából leszűrhető megállapítások összeállítását, összefoglalását és fel-