Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

180 BITTNER LAJOS tisztviselők. Idő multával e különbség csak fokozódott. Mint egyetemi tanár, Károlyi sokkal hamarább érte volna el azokat az illetményeket, amelyeket utóbb mint igazgató élvezett s egy bizonyos meghatározott korhatár elérésével szóba sem jöhetett volna a nyugalomba helyezés. Az Állami Levéltárnak azonban Károlyi elhatározása nagy nyereség volt. Hogy ez levéltári és tudományos tekintetben milyen nagy jelentőségű, kitűnik már Arnethnek fentidézett szavaiból és Károlyinak áldásos működését ismertető alábbi fejtegetéseinkből. De előnyös volt Károlyi döntése az Állami Levéltár tisztviselőinek előmenetelére is. A második aligazgatói állás megszervezése nemcsak az előmeneteli lehetőségeket javította,, hanem egyben, az intézet tekintélyének öregbítésére, az; aligazgatói állás rendszeresítésének biztosítását iß jelentette,. amely állás, amint fentebb láttuk, akkoriban még újkeletíí vívmány volt. Végül Károlyi elhatározása nemcsak ebben a*, esetben, hanem a távolabbi jövőre nézve is megóvta a tisztviselői kart attól, hogy magasabb állásokra a levéltártól idegen személyeket kinevezzenek. Arneth halála s Winter Gusztávnak az Állami Levéltár igazgatójává történt kinevezése után, 1897 szeptember 16-án, Károlyi első aligazgatóvá lépett elő,

33 amivel egyszersmind magának az igazgatói állásnak is várományosa lett. Winter, aki a levéltár tisztviselői karából kikerült igazgatók sorát megnyitotta,

34 igyekezett, is mindenkor biztosítani az utódlást Károlyi számára, akiben mind az embert, mind a kartársat szerfelett becsülte. .;Amikor értésére jutott, hogy az ő visszavonulása esetére egy ismert tudós

35 kívánja az igazgatói állást magának megszerezni, Károlyi részére kieszközölte az udv. és miniszteri tanácsosi cím, és jelleg adományozását, amely kitüntetés aa akkori gyakorlat szerint igényt adott a legközelebb megüresedő magasabb állás elnyerésére. Jellemzőek a szavak,. amelyekkel Winter ez előterjesztést indokolta: Tudomására jutott —• írta 1907 július 4-én

36 —, hogy visszalépése esetén „az..igazgatói állásért tudósok fognak versengeni, akiknek, 33 V. A. 412/1897. 31 Knechtl Józsefen (1834—38.) és B. Reinhart Ignáeon (1840—43.) kívül (előbbire nézve 1. a Wiener Zeitung 1838 május 7-iki 105. számában és az österr. Beobachter 1838 május 30-i 150. számában megjelent nekrológot, míg a Wiener Zeitung 1843 május 30-iki 149. I, és a Neuer Nekrolog der Deutschen XXI. 323. lapján Reinhart halotti búcsúztatóját a azonkívül az utóbbira még Würzbach: Biographisches Lexikon, 25. k_ 206—207. 1.) az összes eddigi igazgatók más hatáskörből lettek átvéve. 35 Fournier Ágostonról volt szó. .-•.-••• 36 V. A. 505a;/19O7. ,., «•'.-'-•