Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

176 BITTNER LAJOS túrintézményeknél, mint Magyarország képviselője, ekkor már fiatal kora ellenére igen előkelő szerepet töltött be, amellyel állása a hivatali ranglétra fokán természetesen nem állott arányban. Egy, a Hadilevéltárban történt incidensből kifolyólag 1884 novemberében a magyar országgyűlés delegációja ismét foglalkozott a közös levéltárakkal.

13 Ez alkalommal újólag kifejezést nyert az a kívánság, hogy az Állami Levéltárban szolgáló magyar tisztviselők magasabb állásokba előléptettessenek s egyszersmind további magyar tisztviselők is alkalmaztassanak. A külügyminisztérium, Arneth előterjesztése alapján, 1885 októberében szerkesztett emlékiratában azt válaszolta, „hogy a levéltári igazgatóságok ezidei szükségletei ez irányban már kielégíttettek".

14 Az államtanács irattárának a magyar delegáció kezdeményezésére az Állami Levéltárba történt beszállítása lehetővé tette a tisztviselői állások szaporítását, amiből következőleg Károlyi 1886 március 25-én I. osztályú levéltári fogalmazóvá (VIII. fiz. oszt.) neveztetett ki. Az a körülmény, hogy a levéltárnak Károlyi személyében hivatali és tudományos tekintetben kiváló képességű magyar munkatársa volt, két évvel utóbb ismét lehetővé tette annak megakadályozását, hogy a levéltárhoz nem értő személyek ott elhelyeztessenek. Amint az ügyiratokból kitűnik,

15 ebben az időben ismét egy befolyásos személyiség — névszerint nem említik az iratok — kívánta magát az Állami Levéltárba magasabb állásba kineveztetni. A magyar delegáció 1888 november 14-i teljes ülésében

16 újólag kifejezésre jutott az a kívánság, hogy az Állami Levéltár magasabb állásainak egyike született magyarral töltessék be. Az akkori külügyminiszter, gróf Kálnoky, 1888 február 16-i rendeletében közölte a levéltár igazgatójával, hogy ezt a kívánságot figyelembe óhajtja venni. Arneth azonban 1888 február 27-én kelt véleményes jelentésében

17 „idegen"-eknek meghívását nem tartotta kívánatosnak és Károlyi magasabb állásba való Magyarországból intéznek, — hol a történelem tanulmányozása egyenesen csodálatraméltó fellendülést mutat", — igen erősen igénybe veszi. 13 Ezekről a nagyjelentőségű tárgyalásokról felvilágosítást ad Reinöhl Pritz cikke: Zur Geschichte der Wiener Zentralarchive. Archivalische Zeitschrift, 36. k. 220—226. 1. 14 1884 februárjában ugyanis Győry Árpád személyében egy második magyar tisztviselő is kineveztetett. 15 V. A. 446/1888. 18 V. A. 102/1888. 17 V. A. 446/1888.