Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Ismertetések - Iványi Béla: Wladýslaw Semkowicz: Materjaly Żródlowe do dżiejów osadnictva górnej Orawy. Częsć I. Dokumenty. Zakopane, 1932. / 166–168. o.

ISMERTETÉSEK 167 Kohut indította meg az anyaggyűjtést. Ö volt az, aki Árvát faluról-falura bejárta s így szedte össze a történelmi anyagot. S amit eredetben megszerezni nem tudott, azt legalább másolatban igyekezett ossz gyűjteni. Kohut ezen értékes gyűjtése ma a túrócszentmártoni tót múzeumban őriztetik. így késztilt Kohut Árva megye monográfiájának megírásához, azonban ebben megakadályozta a halál Szerző művéhez Kohut gyűjtését használta fel elsősorban, de sok adathoz jutott Kavulják mérnök szívessége folytán is. Kavulják ugyanis minden szabad idejét szülőföldje múltjának kutatására szenteli és különösen a településtörténeti adatokat gyűjti. Ismeri a szerző Kubinyi Miklós működését ós művét (Árvavára) is, akit nagyon dicsér tudásáért, s aki szerzőnek szintén segítséget nyújtott az anyaggyűjtéshez, Csánki Dezsővel és másokkal egyetemben. Végül szerző kiemeli, hogy az oklevélszövegek közlése a krakkói lengyel Akadémia 1925. évi instrukciója alapján történt. Az Előszó után következik a közölt 93 oklevél regesztájának és a. tíz oklevél facsimilétartalmának felsorolása, amely után szerző az oklevélszövegek közlésére tér rá. Az oklevélszövegek közlésénél szerző a következő rendszert követi: Mindenekelőtt az oklevél regesztáját adja lengyelül, azután az oklevél eredetijének, vagy ha ez ismeretlen, másolatának hollétét s az oklevél külső tulajdonságait állapítja meg, illetve írja le. Ha az oklevél szövege vagy regesztája már nyomtatásban is megjelent, felsorolja a vonatkozó nyomtatott műveket, s végül az oklevélre, annak tartalmára vonatkozó — néha elég terjedelmes — megjegyzéseit teszi meg. Természetesen, ahol az oklevél eredetije ismeretes, vagy kiadatlan, vagy ahol megjegyezni való nincs, ott a vonatkozó részek elmaradnak. A közölt 93 latin-, lengyel- és tótnyelvű oklevél 1359— 1708 közt kelt, s természetesen majdnem mind magyar vonatkozású. Az első oklevél, amelyben már tót szöveg is található, 1616-hól, az első teljesen tótnyelvű oklevél pedig 1619-ből való. - Az oklevelek közül mindössze öt középkori, s ezek közül egy Albert, egy pedig II. Lajos királyunk kiadványa. A mohácsi vész utáni oklevelek kiállítói, eltekintve Rudolf, III. Ferdinánd és I. Lipót királyoktól, a Turzók, az árva-