Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Értekezések - Dőry Ferenc: Dr. Csánki Dezső / 1–15. o.

14 DÖRY FERENC ler Gyula, aki 1877-ben kidolgozott tervezetében 2 az Orszá­gos Levéltár egész anyagát egyoldalúan történeti szempont­ból, a helyes levéltári elvek ellenére s a régi levéltári kere­tek szétrombolásával kívánta átcsoportosítani. Ellenkezőleg,. Csánki átlátva a tervezet lehetetlen voltát s a, szerencsére, még csak megkezdett átcsoportosítás gondolatát elejtve, a régi kereteket a lehetőséghez képest visszaállította. Az anyagnak az új épületben való felállítása is, amennyire a hely megengedte, logikus rendben eszközöltetett. Ugyanúgy, helyes elvek szerint ment végbe az ő főnöksége alatt több kisebb levéltárrendezós is; ezek azonban, sajnos, nem kellő terv­szerűséggel, hanem a pillanatnyi szükséghez és lehetőséghez képest jelöltettek ki. Az egész levéltári anyagot átfogó ren­dezési programm kidolgozásával és megvalósításával Csánki nem foglalkozott. Gróf Klebelsberg Kuno intencióihoz képest őt inkább a Levéltár anyagának mikénti tudományos feldol­gozása és közzététele kötötte le. Ebből a célból indította meg a Levéltári Közleményeket s ebből a gondolatból fakadt „A magyar királyi Országos Levéltár kiadványai" címen megindítandó nagyszabású vállalat terve is, melyből azon­ban anyagi nehézségek miatt csak a dr. Fekete Lajos orszá­gos allevéltárnok által írt „Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába" című, hasonmásos kiadvány első füzete je­• lent meg magyar és német nyelven. Ugyanígy sajnálattal nélkülöztük Csánki Dezső munka­programmjából az egész magyar levéltárügy országos rende­zését is, amit pedig számos vidéki, hatósági levéltárnak pusz­tulással fenyegető állapota égetően szükségessé tenne s amire nézve a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdései­nek rendezéséről szóló 1929. évi XI. törvénycikk megadta a lehetőséget. Minden terhet az ő erős vállai sem bírtak el, s ha a meg­oldandó feladatokból utódaira is hagyott valamit, ez nem kisebbítheti az ő megbecsülhetetlen érdemeit. Hiszen, egye­beket nem is említve, ha ő, aki — mint említettük — akkor még nem is volt vezető állásban, meg nem ragadja az alkal­2 L. Magyar Könyvszemle, 1893. évi, 128. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents