Levéltári Közlemények, 11. (1933)
Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Értekezések - Dőry Ferenc: Dr. Csánki Dezső / 1–15. o.
14 DÖRY FERENC ler Gyula, aki 1877-ben kidolgozott tervezetében 2 az Országos Levéltár egész anyagát egyoldalúan történeti szempontból, a helyes levéltári elvek ellenére s a régi levéltári keretek szétrombolásával kívánta átcsoportosítani. Ellenkezőleg,. Csánki átlátva a tervezet lehetetlen voltát s a, szerencsére, még csak megkezdett átcsoportosítás gondolatát elejtve, a régi kereteket a lehetőséghez képest visszaállította. Az anyagnak az új épületben való felállítása is, amennyire a hely megengedte, logikus rendben eszközöltetett. Ugyanúgy, helyes elvek szerint ment végbe az ő főnöksége alatt több kisebb levéltárrendezós is; ezek azonban, sajnos, nem kellő tervszerűséggel, hanem a pillanatnyi szükséghez és lehetőséghez képest jelöltettek ki. Az egész levéltári anyagot átfogó rendezési programm kidolgozásával és megvalósításával Csánki nem foglalkozott. Gróf Klebelsberg Kuno intencióihoz képest őt inkább a Levéltár anyagának mikénti tudományos feldolgozása és közzététele kötötte le. Ebből a célból indította meg a Levéltári Közleményeket s ebből a gondolatból fakadt „A magyar királyi Országos Levéltár kiadványai" címen megindítandó nagyszabású vállalat terve is, melyből azonban anyagi nehézségek miatt csak a dr. Fekete Lajos országos allevéltárnok által írt „Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába" című, hasonmásos kiadvány első füzete je• lent meg magyar és német nyelven. Ugyanígy sajnálattal nélkülöztük Csánki Dezső munkaprogrammjából az egész magyar levéltárügy országos rendezését is, amit pedig számos vidéki, hatósági levéltárnak pusztulással fenyegető állapota égetően szükségessé tenne s amire nézve a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről szóló 1929. évi XI. törvénycikk megadta a lehetőséget. Minden terhet az ő erős vállai sem bírtak el, s ha a megoldandó feladatokból utódaira is hagyott valamit, ez nem kisebbítheti az ő megbecsülhetetlen érdemeit. Hiszen, egyebeket nem is említve, ha ő, aki — mint említettük — akkor még nem is volt vezető állásban, meg nem ragadja az alkal2 L. Magyar Könyvszemle, 1893. évi, 128. 1.