Levéltári Közlemények, 10. (1932)
Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: Tolna vármegye levéltára / 67–91. o.
TOLNA VÁRMEGYE LEVÉLTARA 75 tetve valószínű, hogy most már Tolna vármegye levéltárában Í6 megindult valamelyes rendezési nmnka, ha nincs ie biztos adatunk a lajstromozásról, illetve a ma meglévő segédkönyvekben nem is látjuk ennek a nyomát. Ez a levéltári munka első sorban a főjegyző teendőit szaporította, akinek ebbeli kötelességét a kormányszék is leszögezte, azzal a hozzáadással, hogy a vármegye felesketett munkaerőt adhat a főjegyzője mellé; akit azonban mindenképen és elsősorban terhel a rendezési munkálatokért a felelősség. Az országszerte most megindult nagy levéltárrendezési munkálatokból indult ki Somogy vármegye kebeléből az a mozgalom, amelynek folyományakép legfelsőbb helyen megengedték (1773), hogy ez a vármegye a notariatusra nehezedő nagy munkatorlódás enyhítésére, az ügyiratok gyorsabb expediálásának és az iratok lajstromozásának elvégzésére egy harmadik jegyzői állást szervezzen. A Helytartótanács 1773 március 8-án kelt általános rendelete azután megengedte a többi vármegyéknek is, hogy Somogy vármegye példájára ők is egy második aljegyzőt választhassanak. Ez az új tisztség azonban egyedül a levéltár érdekében engedélyeztetett, hogy az iratok ezután rendszeresen kezeltessenek, természetesen továbbra is a főjegyző felügyelete alatt. De a kormányszók felfogása szerint csak az a vármegye választhat másodaljegyzőt, ahol a levéltár már rendezett állapotban van, mert nem engedhető meg, hogy ott, ahol eddig a főjegyző nem lajstromozott, az újonnan rendszeresített tisztviselővel végeztesse el az ő elmulasztott kötelességét. Így azután megtörtént, hogy akárhány felvidéki kis vármegye, pl. Zólyom, minthogy már évszázados és némileg rendezett levéltára volt, tekintet nélkül a közigazgatási és igazságszolgáltatási ügymenetére, az aktáinak számára, második aljegyzőt kapott; evvel szemben Tolna vármegye, a maga alig néhány évtizedes ós hozzá még rendezetlen levéltárával, noha ügymenete talán már felül is multa amazét, nem jutott ily tisztviselőhöz. A vármegyét azonban most más gond nyomta: a simontornyai székházának az ügye. Az épület ekkor már teljesen használhatatlanná vált. A falak romladoztak, megrepedtek. Az épület eredetileg is nagyon alacsony 'ós nedves volt és a folyton szaporodó iratok már teljesen megtöltötték az amúgy is kicsiny levéltári helyiséget. A börtönhelyiségek oly nedvesek voltak, hogy a rabok akárhányszor vízben álltak. A közgyűlésekre a központba bejáró tisztviselőknek nem jutott a székházban szállás és Simontornya, egyébként is a
