Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Bánrévy György: Archivstudien. Zum 70. Geburtstage von Woldemar Lippertz. Hrsg. von Hans Beschorner. Dresden, 1931. / 327–330. o.

328 ISMERTETÉSEK állami levéltárakon kívül fennálló tartományi és városi (Bécs, Linz, St. Pölten) levéltáraknak az előbbiek szervezetébe való bevonása a tartományoknak a német államokéhoz (1933 előtt!) hasonló önkormányzata miatt nem lehetséges. A szövetségi alkotmány azonban lehetővé teszi az általános szakkérdések és a levéltárvédelem egységes rendezését és szabályozását. Ezen az alapon a szomszéd államokkal — köztük természetesen Magyarországgal is — folytatott tárgyalásokat az összeomlás után 0. Redlichnek, az osztrák tudományos akadémia elnökének személyében az összes szövetségi tartomány nevében egy meghatalmazott vezette. Redlich örökébe 1922-ben levéltárnokokból alakult és a külügyminisztérium kebelében működő hivatal lépett, mely ma is fennáll, míg az 1920-ban létrejött, de 1923-ban a belügyminisztériumba olvadt „Archivamt" 1925-ben áldozatul esett a takarékossági rendszabályoknak. 1928-ban azonban az osztrák levéltárnokok, a tudományos körök, elsősorban pedig 0. Redlich fáradozása, Seipel kancellár támogatásával új „Archivamt"-ot hozott létre, mint a szövetségi kancellári hivatal külön ügyosztályát. Ezen szekció vezetője Bittner lett, akinek segítségére 1930 óta levéltári tanácsadó szerv (Archivbeirat) van rendelve. A levéltárvédelmet törvény szabályozza, amely mindenekelőtt általánosságban megtiltja levéltári anyagnak az országból való kivitelét, eladását és megvásárlását. Magánkézben levő állományra is vonatkozik e határozmány, ha az „Archivamt" azt közérdekű állománynak nyilvánítja. — Végül közli Bittner az osztrák közoktatásügyi minisztérium 1931 január 19-én kelt, 5 §-ból álló rendeletét, mely a levéltári anyagnak mint olyannak fogalmát körvonalazza. A trianoni békeszerződés következtében bennünket magyarokat közelről érdeklő kérdést érint W. Engel „Territorialänderung und Archivalienfolge" címen. Azt a tételt, hogy a levéltár az előző birtokos jogutódját illeti, államjogi és pénzügyi politikai szükségszerűség igazolja. Egy történeti terület (hűbérbirtok, város, birtoktest stb.) birtokosának változása az illető területi egységre vonatkozó levéltári anyagot az új tulajdonos birtokába helyezi, de értelmét veszti Engel szerint ez az elv akkor, amikor zárt és a folyó ügymenetből már régen kivont állomány egységeket akar megbontani. A proveniencw elvének Franciaországban elfoglalt helyzetéről értekezik H. Kaiser. A származási elvet mint levéltári alaptételt már 1841-ben kimondotta Natalis de Wailly,.