Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 221 ciáit, már 1880—81-i könyvtári jelentésében külön emlékszik meg a kézirattárról, külön az oklevél tárról; a kézirattár gyarapodásánál tisztán csak a szigorúan vett kéziratos anyagot említi, nem pedig az okleveles anyagot is, ámbár a kézirattár ós oklevéltár még mindig egy osztályt képez és az okleveles anyag ennek a közös osztálynak még szerves kiegészítő része. De Trefort 1882-i intézkedése már alkalmat szolgáltat Majláthnak, hogy ebbeli felfogását az egész vonalon radikálisan érvényesíthesse. így alakult ki az a helyzet, hogy a levéltári anyag megszűnt a kéziratos osztály kiegészítő része lenni, külön helyiséget és külön vezetést kapott és ezzel a független osztály összes kellékeit megszerezte. Ez az óriási jelentősége Majláth vázolt intézkedésének, a Radvánszky-féle javaslat ily végrehajtásának. A külön levéltári osztály története ettől az évtől kezdődik. Első gyümölcse volt ez a Fraknói-Csontosi-féle programmnak és rendszernek, melynek teljes megérlelése Majláth müve. De Majláth könyvtárigazgatóságának ez első maradandó alkotása egyúttal első félsikerű győzelme a könyvtári kettős sárkány elleni ádáz harcban. Mert ez az eredmény nemcsak abból a pozitív szempontból bírt nagy jelentőséggel, hogy mit nyert általa a múzeum, hanem abból a negatív szempontból is, mi maradt ki Radvánszky javaslatából. A kihagyott programmrész ugyanis magában foglalja mindazt, aminek kényszerű elejtése miatt Majláth e kiváló eredményét is — az intézet életbevágó érdekeiért vívott harca kimenetelét tekintve — legföljebb félsikernek, pyrrhusi győzelemnek mondtuk. Mert kétségtelen, hogy a Radvánszky-féle javaslat, illetőleg annak még oly leszállított értékű végrehajtása is a múzeum történetében fordulópontot és nagy haladást jelez. Haladást a könyvtár és a levéltár szempontjából is, de viszont egyáltalában nem azt, amire a könyvtárnak és levéltárnak annyira szüksége lett volna. A Radvánszky-féle eredeti javaslat ugyanis levéltári szempontból csak 20°/

0 erejéig, csak egyötöd részében honoráltatott és hajtatott végre. Hogy ennek mi a jelentősége és mik kellett hogy legyenek a természetes következményei, könnyen elképzelhető. Mert világos, hogy az eredeti Radvánszky-féle javaslatban kitűzött célok egyáltalán nem'lesznek keresztülvihetők, de még csak megközelíthetők sem, az új megoldás alapján. Az immár egymástól független kézirattári és levéltári osztályokban az annyi feladattal megterhelt új vezetők mindennek eleget tenni képtelenek lesznek és így a föladatok teljesítése mikéntjében lesznek majd