Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 211 sének külföldi és külső vonatkozású megnyilatkozásaiban is, u, m.: a velencei nemzetközi földrajzi kiállításon, a bécsi könyvkiállításon és az 1882-iki budapesti országos könyvkiállításon, későbben pedig (1885-ben) a londoni nemzetközi zenetörténeti kiállításon való részvételében. Ugyanily természetű elbírálás alá esik a könyvtár osztályai által az 1885-iki történelmi kongresszus alkalmával régi oklevelekből, pecsétlenyomatokból, kéziratokból és nyomtatványokból rendezett kiállítás, valamint a könyvtárnak éppen Majláth Béla személyes részvétele és igen intenzív munkálatai révén, Buda visszafoglalásának 200 éves évfordulója alkalmából a Székesfőváros által 1886-ban rendezett nagy ünnepségeken való képviseltetése. ,Ä könyvtár külföldi összeköttetéseit különösen ápolta úgy egyes külföldi tudósokkal, mint a nagy tudományos intézetekkel, kiknek és melyeknek tudományos kívánságára mindig készségesen és örömmel bocsátotta rendelkezésre az intézet szellemi és erkölcsi kincseit, sőt az olasz kormány számára még külön is összeállíttatta a Széchényi-Könyvtár szervezési és kezelési szabályzatát. Ha ehhez figyelembe vesszük a könyvtár összes osztályai céltudatos szaporításának méreteit, módszereit, valamint többi könyvtári intézkedését, — akkor mindezekből nemcsak Fraknói programmjának nagymértékű szemmeltartásáról győződünk meg, hanem azt is láthatjuk, hogy Majláth Béla azok közé a könyvtárvezetők közé tartozott, kiknek működése alkotásokban és eredményekben gazdag és nem mindennapi. Az ő igazgatósága azonban emlékezetes marad más szempontból is. Mint láttuk, bizonyos természetű nehézségekkel már Fraknóinak is küzdenie kellett, működésének különösen második felében. De amíg ő Majláthnak örökségül a nehézségeknek csak egyik fajtáját: a kezdődő munkaerőhiányt hagyta, az ezt előidéző körülmény, a könyvtár gyűjteményeinek rendkívüli arányokban bekövetkezett gyarapodása meghozta Majláth korszakában a másik nem kevésbbé jelentőségteljes és vészterhes nehézséget is: a könytár gyűjteményei elhelyezésére szükséges hely hiányát. Vagyis Majláth korában már komoly formában jelentkezik az a folyton növekedő kettős veszedelem, melyet feljebb kétfejű könyvtári hidrának neveztünk s mely ellen Majláthnak a legádázabb harcot kellett végigküzdenie. E harc végső kimenetelétől függött az egész könyvtár jövője és további sorsa. Ha sikerül Majláthnak győzelmet aratni, akkor az intézet a legszebb jövő elé nézhet. De ha a felvett harcot elveszíti, a következmények beláthatatlanok lesznek. Félgyőzelem, 14*