Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 209 ták elvégezi. De erre Eötvös József miniszter külön költségeket utalt ki. Fraknói ugyanezt nem tudta másként megtenni, mint úgy, hogy a könyvtárnak könyvek, oklevelek, kéziratok vásárlására szánt igen szerény dotációjából időközönként elvont egy-egy kisebb összeget, melyet az ad hoc alkalmazott könyvtári díjnokok fizetésére fordított. Az így kisegítésképen alkalmazott munkaerőkből természetesen a kéziratos gyűjteménynek nem sok jutott s nem is állandóan ós rendszeresen. Most már világosan áll előttünk a helyzet: a FraknóiCsontosi-féle koncepció igen kiváló és sokatigérő volt. Az időszerű reformok teljes végrehajtása azonban óriási nehézségekbe ütközött. Itt csakis radikális áldozatokkal, több Tendszeres alkalmazottal lehetett volna segíteni, de ezt már tisztán csak a könyvtár vagy a múzeum falain belül eldönteni ós elintézni nem volt lehetséges. Ehhez felsőbb jóváhagyás és megértés volt szükséges, az t. i., hogy a legfelsőbb felelős tényezők között akadjon olyan valaki, aki az ily speciális kérdések igazi nagy fontosságát olymélyen átérzi,mint annakidején báró Eötvös József átérezte. Nagy baj volt, hogv Eötvös József szelleme a felsőbb fórumok színhelyéről már vele együtt eltávozott. Fraknói tudta pótolni Eötvös szellemét a könyvtár és a múzeum falain belül, de nem tudta ugyanazt elérni a minisztériumban is. Ha véletlenül Fraknói könyvtári működése összeeshetett volna egy Eötvös szellemének minisztériumbeli működésével, ez a szerencsés összetalálkozás legalább 50 évvel vihette volna előbbre az intézet fejlődésót. Ennek elmaradása volt Fraknói áldásos könyvtári működésének és koncepciójának a tragikuma s jelezte egyben az oly kedvező auspiciumok között meginduló második korszakban a Könyvtár első nagyobb, fájdalmas csalódását. Ezzel azonban a Fraknói-Csontosi-féle korszak lényegében nem veszített kiválóságából, bár gyakorlatilag, külső okok következtében, nem is tudta összes célkitűzéseit megvalósítani. Midőn Fraknói, magasabb feladatok teljesítésére hivatván, 1870 októberében kénytelen a könyvtár kötelékétől megválni, igen nehéz örökséget hagyott maga után a könyvtár mindkét osztályában, de különösen a kéziratos anyag gyűjteményében. Ez nem kis gondot okozhatott egyrészt az új könyvtárőrnek, másrészt leghűségesebb munkatársának, az árván maradt Csontosinak. Noha a kézirattári-levéltári osztály ós ennek vezetője különösen az új rendszer további kiépíthetése szempontjából, nagy veszteségként volt kénytelen elkönyvelni az eddigi könyvtárigazgatónak, az osztály Levéltári Közlemények »*