Levéltári Közlemények, 10. (1932)
Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.
A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 203 de bevezetve csak a könyvtár szerzeménykönyvében van. 17 „Hogy azonban az oklevélgyűjtemény használata megkönynyíttessék, s az egész regesztrált készlet általánosan áttekinthető legyen, minden regesztrált okirat kivonatáról egy negyedrótű cédulára megfelelő másolat vétetik, mely azután tekintet nélkül arra, vájjon a múzeum, vagy a letótemények három csoportjának kivonatait képviseli-e, csupán kronológiai rendben, tokokban kommasszáltatik s a könyvtár oklevélgyűjteményének általános cédulakatalógusa gyanánt szolgál. E cédulakatalógus képezi egyúttal az oklevélgyűjtemény regesztáit. — Ezenkívül az ossz gyűjtemény minden egyes csoportjánál külön repertóriumok valamint külön személy-, hely- és tárgymutatók lesznek hivatva részletes tájékozást nyújtani. De egyelőre a regesztrált készlet cédulakivonatai is, miután szignaturáik által egymástól különbözve a kikeresést éppen nem nehezítik, meg fognak felelni a tudományos használat igényeinek."" Teljesen új szempontok ezek az osztályozásban, felállításban, kezelésben és a tudományos feldolgozásban egyaránt. Az új rendszer kétségtelenül óriási haladást jelent a maithoz képest. A Csontosi-Fraknói-féle koncepció igazi jelentőségét azonban legjobban megint csak az bizonyítja, hogy —• mint ezt Fraknóinak egyéb könyvtári intézkedéseivel kapcsolatban is hangsúlyoztuk, — a kéziratos gyűjtemények további fejlődése utána 50 éven keresztül ugyanazon az alapon, irányításon nyugszik. A szigorúan vett kézirattári osztály az előző korszakból áthozott, bizonyos szempontok fenntartása mellett, a legújabb időkig a Fraknói-féle programm kereteiben fejlődött és szerveződött. A levéltári osztály nem különben. Annyira, hogy még az is, ami a Csontosi-Fraknói-féle korszakhoz képest későbbi kedvező változásnak tűnnék fel, alapjában véve már mind megtalálható a két kiváló szellem programmpontjainak lényegében. Levéltári szempontból pedig külön is hangsúlyozhatjuk, hogy az akkori viszonyok figyelembevétele mellett kifogást nem igen lehet emelni az új programm és rendszer ellen. A csoportosítás, a kronológiai felállítási módszer, az anyag tudományos feldolgozási módja: regesztázás, repertorizálás, indexkészítés kitűzése, mind megfelel úgy az azidőbeli tudományos színvonalnak és felfogásnak, mint a levéltári anyag akkori terjedelmének és fejlődési módjának. Mikor Fraknói 17 Magvar Könvvszemle, 1877. 38. 1. 18 U. o, 38—39.1.
