Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 191 Eötvös József rendeletére Barna Ferdinánd könyvtári tisztviselő Supala Ferenc segédőr és tíz ideiglenes napidíjas segítségével megkezdte a szomorú állapotban sínylődő egész nyomtatványi osztály könyvtári anyagának tudományos feldolgozását és rendezését, melyet 1875-ben az akkori tudományos igényeknek megfelelően be is fejezett és melynek alapján a könyvtár a mai napig is nyugszik. A nyomtatványi osztályban e korszakot inauguráló munkálatoknál Supala Ferenc, a kéziratos anyag vezetőjének közreműködését is igénybe kellett venni, mert a nagy feladathoz minden szakértő erőre szükség volt. Hogy ugyanakkor báró Eötvös József nem rendelte el ugyanazokat a széleskörű radikális rendszerváltoztatást jelentő munkálatokat a kéziratos csoportok osztályában is, annak bizonyára az volt az oka, hogy egyrészt itt abban az időben még aránytalanul kisebbszámú anyag volt, másrészt, hogy ebben az osztályban kisebb keretek között történő ugyanilyfajta teendők elvégzésére nem sokkal előbb, éppen 1866-ban, egy külön tisztviselői állást kreáltak. A szanálási munkát, a gyökeres orvoslást ott kellett elkezdeni, hol momentán a legnagyobbak voltak a bajok, a nyomtatványi osztályban; itt a helyzet már oly kritikus volt, hogy még a kéziratos anyag megkezdett feldolgozása félbeszakításával, a feldolgozás befejezése hátrább tolásának veszedelme árán is, a későbbi jóvátétel reményében ideiglenesen kölcsön kellett adni Supala Ferencet a szükséges munkálatokhoz. Mindez azt jelenti, hogy még akkor a kéziratos anyag, tehát a levéltári anyag helyzetét is tűrhetőnek, elfogadhatónak ítélték. Viszont az is bizonyos, hogy ha Supala Ferenc egész hivatalos működését végig, megszakítás nélkül csak az oly szépen megindult regesztázási munkálatokra fordíthatta volna és ha közben újabb nagyobb okleveles szerzemények nem szaporítják oly aránytalanul a feldolgozatlan levéltári anyagot, akkor joggal remélni lehetett volna az egész okleveles anyag regesztázásának befejezését. De egyik feltétel sem következett be, következéskép még kevésbbé a feltételekhez fűzött eredmény. Ellenkezőleg: a rövid ideig oly kedvezőnek feltűnt levéltári helyzet lassan és fokozatosan kezdett rosszabbodni, sőt bizonyos igen fontos vonatkozásokban visszafejlődni. E visszafejlődósi folyamat megkezdődésével fejeződik be az a 12 éves levéltári ciklus (1858—1869), mely a levéltár egész fejlődésében sok tekintetben a legkedvezőbb. Kezdődik Paur működésével, végződik Supala munkálkodásának első szakával. Általános színvonal és tudományos kon-