Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A Thurzó család levéltára / 12–66. o.

A THURZÓ-CSALÁD LEVÉLTÁRA 17 székelt tehát a kancellária is, hogy azonban hol volt elhelyezve, az nem állapítható meg. A kancelláriára vonatkozólag semmi írott utasítás, vagy szabályzat nem maradt ránk, így szervezetének és működésének vázolásánál teljesen az iratokra és azokon lévő esetleges feljegyzésekre vagyunk utalva. A kancellária személyzete az úgynevezett bizalmi emberekből, bizalmi familiárisokból

11 került ki, akik be voltak avatva uruk minden tevékenységébe, minden titkába és akikre uruk minden körülmények között számíthatott. A legtöbb esetben ezek a familiárisok is szerződéses viszonyban állottak urukkal, azonban különböztek a többiektől a beléjük helyezett bizalom, valamint nagyobb műveltségük és képességeik által. Megkülönböztette őket a többi familiárisoktól címük is, mert a familiáris gyűjtőfogalom mellett mindig ott szerepelt a consiliarius, secretarius, causarum iudiciarum director stb. cím. E címekből mindjárt következtethetünk is a kancellária összetételére: tulajdonképen két részre oszlott, a tanácsadók és titkárok kollégiumára, akik mellett szerepeltek még imokok is.

12 Ami már most a két kollégium hatáskörét illeti, e tekintetben igen nehéz határvonalat húzni. Amint alább ki fog tűnni, van ugyan az egyes tanácsosok és titkárok feladata között bizonyos megkülönböztetés, ez azonban nem éles és nem állandó természetű. A titkárok éppenúgy mennek különböző küldetésekbe, mint ahogy a tanácsosok sokszor hoszszabb ideig titkári szolgálatokat teljesítenek és fogalmazványokat készítenek.

13 Ez mindig attól függött, hogy ki volt a kancelláriában kéznél, mert hiszen amiatt, hogy egy különös feladatkörrel megbízott titkár éppen úton yolt, a hozzája tartozó ügyek nem szenvedhettek halasztást. Ez a magyarázata annak is, hogy Thurzó útjaira rendesen több titkárt vitt magával. Thurzó személyét birtokügyekben, 11 A familiárisokra v. ö. Szekfű: Serviensek és familiárisok, Bpest, 1911 (Ért. a tört. kör.), a mohácsi vész utáni időre Hóman—Szekfű: Magyar Történet IV. k. 173. s köv. 11. és Komoróczy: Nádasdy Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása, Bpest, 1932, 26. s köv. 11. Ez utóbbi a földesúri famíliának főleg a birtokkezelő rétegével foglalkozik. 12 Ugyanígy két kollégiumból áll a német fejedelmek kancelláriája is ós közös fejük a kancellár. V. ö. XIV. Bogiszláv pomerán herceg udvari rendjét. (1624.) Deutsche Hofordnungen des 16. und 17. Jahrhunderts. Hrsg. v. Arthur Kern, Berlin. 1. Bd. 1905. 160. (Denkmäler der deutschen Kulturgeschichte. IL Abt. Ordnungen) és L. Mollwo: Markgraf Hans v. Küstrin. Hildesheim, 1926. 365. 1. 13 Ugyanígy van ez a német fejedelmeknél is. V. ö. Mollwo, i. m. 367. 1. Levéltári Közlemények. 2