Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Fekete Lajos: Das Archiv des Bosnakien Osman Pascha. Hrsg. von Franz Babinger. Berlin, 1931. / 148–152. o.

150 ISMERTETÉSEK Ez volna röviden bosnyák Oszmán pasa pályafutása, mely változatosságával és bizonytalanságával sok török főember pályájával azonos s akár e pályák schematikus formájának volna mondható. Oszmán pasa nem volt különösebb egyéniség s nem is működése vagy személyi nagysága szolgált okul, hogy „levéltára" kiadassák, hanem az a ritka körülmény, hogy iratai abban az egységben, amelyet képeznek, napjainkig együtt megmaradtak. Babinger könyvének beosztása a következő: Oszmán pasa életrajzának rövid előadása után, melynek lényeges adatait a fentiekben összefoglaltam, Babinger az iratok palaeographiai és diplomatikai sajátságairól értekezik, majd egy külön fejezetben a törökországi papírgyártáshoz közöl adalékokat. (25—33. 11. — Bevezetésének ez a része egyébként különnyomatban, továbbá „Appunti sulle cartiere e suli' importazione di carta nell' Impero Ottomano specialmente da Venezia" címen az Oriente Moderno XI. [1931] évf. 406—415. IL, s végül a Wochenblatt für Papierfabrikation LXII. [1931] évf. 52. számában is megjelent, az utóbbi két esetben szintén különlenyomatban is.) A következő fejezet az I—-LXXXIV. számokkal jelzett 84 török irat (egy köztük arab) német kivonatát közli. Az iratokat úgy itt, mint alább, facsimiléjük közreadásánál, 7 csoportba osztályozza: 1. szultáni (legfelsőbb) kéziratok (4 db), 2. Oszmánnak bostandzi-basí-korából származó iratok (13 db), 3. Oszmánnak sztambuli küim-maksm-kórából (26 db), 4. szíriai bejlerbej korából (21 db), 5. anatóliai bejlerbejkorából (6 db), 6. egyiptomi bejlerbej korából származó iratok (10 db) ós 7. meghatározhatatlan keletű iratok (4 db). A munka utolsó, legterjedelmesebb szakaszát az iratok hasonmásai adják. Ez a 84 lap az összes irat hasonmásával a könyvnek nemcsak legköltségesebb, hanem legértékesebb része, egyrészt, mert az iratok tartalmából a regesztákkal szemben sokkal többet nyújt, másrészt, mert egyébirányú kutatáshoz (nyelv, palaeographiai gyakorlatok) is alkalmas. Nem ilyen szerencsés a könyvnek fentebb említett azon fejezete, melyben Babinger az iratokat tartalmuk szerint egyenként ismerteti. Hogy ő az iratokat német kivonataikban fogja ismertetni, már az előszóban jelezte és indokolta is. Indokolása kétségkívül helyes is, amennyiben török iratokat egész terjedelmükben eredeti nyelven kiadni viszonyaink között valóban nem igen lehet. Az arabbetűs szedés a turkológia szempontjából ugyan kívánatosnak, sőt egyedül tökéletesnek látszik, azonban olyan költséges, hogy azt megfizetni