Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Belitzky János: Thim József: A magyarországi 1848–49-iki szerb fölkelés története. II. kötet. Iratok: 1848 március–augusztus. Budapest, 1930. / 145–148. o.

ISMERTETÉSEK 145 glífezerű szövegek, kivált kezdetben, igen kellemetlenül érintik az olvasót. A Névmutatóról fentebb már szóltunk. El kell ismernünk, hogy a kiadó nagy fáradsággal iparkodott a legjobbat nyújtani, bár névmegfejtései nem is mindig helyesek ós könynyen szaporíthatok volnának. Nagyobb hibája a mutatónak az, hogy kémpróbák útján is nem egyszer akadtunk nevekre, melyek a mutatóból hiányzanak s hogy a nevek helyes és a szövegben eltorzított alakja közt az utalás nincs következetesen keresztülvíve. Reméljük, hogy a következő kötet ebben a részben sem fog kifogásra okot adni. DR. DÖRY FERENC. Dr. Thim József: A magyarországi 1848—49-iki szarb fölkelés története. II. kötet. Iratok: 1848 március— augusztus. Budapest, 1930. 8°, XV + 686 1. Kiadta a Magyar Történelmi Társulat. E mű tárgyánál fogva a szerb történészek figyelmét is magára vonta és a Glasznik Isztoriszkog Drustva u Novom Szadu c. délmagyarországi szerb történeti folyóirat 1931. évfolyama 153—155. lapján V. Prodanov tollából ismertetése is megjelent. Prodanov elismerően nyilatkozott a műről, amely összesen 434 különféle iratot közöl, de néhány, számunkra fontos, kérdésről más a véleménye és ezért egyes iratoknak a közlését kifogásolta. Azt hiszem, hogy a magyar és szerb történelem érintkező pontjainak tisztázására ós az igazság elfogulatlan megállapítására nézve nem lesz káros, ha ez ismertetés során Prodanov megállapításainak némi helyesbítését is megkísérelem. A kiadványban közölt első okirat Garasanin Illés szerb belügyi főnök emlékirata, amelyben Nagy-Szerbia, illetve a mai Jugoszlávia megteremtésének programmját vázolta 1844-ben. Garasanin emlékirata keletkezésének idejében ábrándos tervezgetésnél nem volt több, a magyarországi szerbekre hatással nem is volt, hiszen azt nem is ismerték. Prodanov ezért az irat közlését kifogásolta, annak közlésében nem lát mást, mint az 1914-i ultimátum igazolását s törekvést annak bebizonyítására, hogy Szerbia már akkor alkalmatlankodott Ausztriának Boszniában, amikor Bécsben ennek a tartománynak még semmi politikai jelentőséget nem tulajdonítottak. Néhány következő okmányról is azt mondja Prodanov, hogy azok közlésével Szerbiát olyan színben kellett föltüntetni, mintha az már hűbéres fejedelemség korában is a volt Monarchia érdekeit veszélyeztette volna s közlésük nem egyéb, mint Szerbia-ellenes agitáció. Levéltárt Közlemények. 10