Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Dőry Ferenc: XV. századi pápák oklevelei. I. k. V. Márton pápa (1417–1431). Kiadja Lukcsics Pál. (OLaszországi magyar oklevéltár, I.) Budapest, 1931. / 140–145. o.

142 ISMERTETÉSEK V. Miklós pápák (1417—1455) supplicatio-, lateráni és vatikáni regesztaköteteiből a magyar vonatkozású bejegyzések lemásolására. Ennek a munkának első gyümölcse az Y. Márton korát (1417—1431) felölelő kötet, mely egyúttal megnyitja az említett Történeti Intézet Olaszországi magyar oklevéltár című kiadványainak sorozatát s melyet már ezért is, valamint igen becses, gazdag anyagánál fogva örömmel kell üdvözölnünk. A közölt 1453 regesztában a legkülönbözőbb, egyházi javadalmak és kiváltságok elnyerése és megerősítése, felszentelési engedélyek, irregularitás ós házassági akadályok vagy fogadalmak alóli felmentések, búcsúengedólyek, szabad gyóntató választhatása, hordozható oltárok stb. tárgyában benyújtott kérvények s azok alapján kiadott bullák a kor egyházi és társadalmi életébe reflektorként bevilágító adatok színes képét tárják elénk. Emellett különösen az egyházi helytörténelem, sőt a családtörténelem is bőségesen meríthet a szűkszavú, többnyire stereotíp szövegű reges ztákb ól. Ami azonban az anyag közzétételének mikéntjét illeti, a kötetet éppen nem mondhatjuk mintaszerűnek. Ez a megjegyzésünk vonatkozik némikép a hat fejezetből álló bevezető részire is, de leginkább magukra a regesztákra, melyeket a kiadó, elég különösen, mint VII. fejezetet csatol az előzőkhöz. A bevezető részben értékes az első, „Porrások" című fejezet, melyben Lukcsics jó levéltári ismertetést nyújt V. Márton pápa supplicatiós, valamint lateráni bulla-regeszta köteteiről (a vatikáni regasztakötetek bemutatását Ottenthalnak a „Mittheilungen é. Inst. f. österr. Geschichtsforschung", Ergänzungsbd. I. alatt közzétett tanulmányára hivatkozva mellőzi), majd megismertet a supplicatiók benyújtásának, elintézésének s úgy ezek, mint a bullák regesztázásának módjával. A következő fejezetben „Magyar papszentelő okmányok a XV. század első feléből" cím alatt foglalkozik a közölt anyagban található felszentelési kérvényekkel és bullákkal, melyeket egyébként, mint írja, külön értekezésben óhajt feldolgozni. Hogy miért volt szükség ezeket az anyagból kiragadni, mikor a kiadó a IV. fejezetben „Eredmények" címmel amúgy is összefoglalta a kötetből levonható történelmi megállapításokat, nem tudjuk belátni. A két fejezetet össze kellett volna vonni. Az Eredmények-kel egyébiránt Lukcsics öt lapon végez, arra hivatkozva, hogy a vatikáni levéltárban kutató elődei nagyjában már ezt az anyagot is feldolgozták „s a . felmerülő problémáknak új szempontból való feldolgozása csak akkor volna lehetséges, ha az ember