Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Szabó István: Középkori levéltártörténeti adatok / 124–130. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 125 tot s az eredményről tegyen a királynak jelentést. Ders azt adta elő, hogy mikor 1459-ben február 25.-e körül embereivel és familiárisaival Bath nevű. kastélyában (Somogy vm.) senkit sem bántva, békésen időzött, Enyg-i Therek Ambrus és Péter, Gisznosy László és Konde János, akkor Ujlaky Miklós erdélyi vajda kaposujvári várnagyai, illetve familiárisai saját familiárisaikkal, számos más fegyveresekkel, továbbá a vajda bizonyos cseh zsoldosaival, kastélyát a vajda parancsára rabló módjára ellenségesen megtámadták, hatalmasul elfoglalták s úgy az ő, mint familiárisai minden javait, miként lovakat kantárakkal és nyergekkel, fegyvereket, nagyszámú fernes női ruhákat, ezüstneműeket és más házi dísztárgyakat, selyemruhákat, gyöngyökkel díszített ékszereket s minden néven nevezendő dolgokat, amiket a kastélyban és a házakban, szekrényekben, ládákban („in dicto castello necnon domibus scriniis, cistis et ladulis") találtak, a birtokaira vonatkozó Összes iratokkal együtt („simulcum universis literis et literalibus instrumentis . . .**) elvitték, őt magát elfogták, birtokaitól megfosztották s a csehekkel a kastélyt földig leégették. Papíron, zárt alakban, zárlatán viaszpecsét maradványával, kívül címzéssel. — Orsz. Ltár. Dl. 16.239. — Ugyanebben az ügyben 1485 december 13-án, tehát 20 évvel később, Báthory István comes, országbíró, most már néhai Zerdahel-i Banffy Ders fia, István panaszára Ujlaky Miklós fia, Lőrinc herceg ellen, a somogyi konventhez idéző parancsot bocsátott ki. A panasz István előadásában is, némi eltéréssel, lényegében a fenti módon hangzott. — Az idéző parancs a somogyi konvent 1486 december 26-án kelt jelentésében átírva. — Orsz. Ltár. Dl. 19.095. 3. 1470 október 5. Putnok. — Mátyás király utasítja a leleszi konventet, hogy a Kerepecz-i Literátus János által Endredi-i Zowardfy István és társai ellen több ízbeni hatalmaskodás miatt emelt panasz tárgyában, megtudva az igazságot, a hatalmaskodókat idézze meg személyes jelenléte elé. Literátus János egyebek között azt adta elő, hogy Dolha-i Mihály és neje Anna asszony, valamint utóbbi anyja, Fruzsina asszony azokat a birtokaira vonatkozó iratokat, melyek a közelmúltban valami módon a nevezettek kezére kerültek, hatalmasul, az ő veszedelmére maguknál tartották s azokat napról-napra idegen kezekbe szándékoznak adni vagy már valósággal adták is („universas literae et literalia instrumenta ., ., que bis temporibns retrolapsis ad manus ipsorum quodamodo devenissent, in perieulum eiusdem exponentis