Levéltári Közlemények, 10. (1932)
Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: Magyar levéltári terminológia / 1–11. o.
MAGYAR LEVÉLTÁRI TERMINOLÓGIA 9 kezett több-kevesebb ügyiratból, kútfőket (fontes — Quellen) alkotott. — A tartalmi összefüggésnek ugyanilyen érvényesülését látjuk az 1848 után keletkezett levéltárakban és irattárakban is, így különösen az osztrák eredetű, ú. n. alapszámrendszerben, bár utóbbi —• levéltári szempontból —• kifogástalannak távolról sem mondható. * A régi és újabb rendszerű levéltárakban az iratok használatát — akár kötetekben, akár csomókban őriztetnek azok — a segédkönyvek könnyítik meg. Az olykor évtizedes vagy még nagyobb késedelemmel, olykor pedig egykoruan, de mindig az ügyek elintézése után készült segédkönyvek, amelyeknél az a körülmény, hogy esetleg a könyvalakú iratokhoz hozzá vannak kötve, tekintetbe nem jöhet, céljuk és szerkezetük szerint háromfélék: 1. Lajstromkönyvek (elenchi, repertoria, indices — Elenche, Repértorien). Bennük az iratok tartalmának rövid kivonata abban a sorrendben van feljegyezve, amelyben az iratok a megfelelő sorozatban valóban követik egymást. A kivonaton kívül rendszerint az irat keltét és ha a kelet nem egyúttal az irat jelzete, annak jelzetét is megadják. 2. A mutatókönyvek (indices, repertoria — Indices) betűrendben vezérszavakat tartalmaznak és a bennük olvasható jelzésekkel vagy a megfelelő lajtsromkönyvekre, vagy közvetlenül az iratokra, utalnak. A vezérszavak lehetnek személy- és helynevek, tárgyak, ügyek, fogalmak stb. 3. A számkönyvek (series numerorum) a számmal való iktatás megkezdése óta keletkeztek. Bennük az ügyiratok iktatószámai és a megfelelő levéltári jelzetek vannak hasábosán feltüntetve és arra szolgálnak, hogy az ügyirat csupán az iktatószám ismerete alapján is megtalálható legyen. Az iktatókönyvek, bár keletkezésük szerint nem tartoznak a segédkönyvek közé, az ügyirat fogalmán alapuló, újabb levéltárakban segédkönyvül is szolgálnak, minthogy a bennük feljegyzett rövid iratkivonatok miatt az egyszerű típusú levéltárakban mintegy az egész levéltár lajstromkönyvének tekinthetők, az osztályok szerint alakult levéltárak esetében pedig rendszerint felvilágosítást adnak arra vonatkozólag, hogy a keresett irat melyik osztályban van.