Levéltári Közlemények, 9. (1931)
Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Walter Frigyes: A tűzvész az osztrák Belügyi és Igazságügyi Állami Levéltárban : beszámoló a tűzről és a helyreállítási munkálatokról / 1–12. o.
4 DR- WALTER FRIGYES itt lejátszódtak, kellően erős rendészeti karhatalmon kívül nincs megfelelő biztosíték. Ennek a szerencsétlen napnak a reggelén a Belügyi és Igazságügyi Állami Levéltár 11.266 fasc : kulusával és 3900 tokjával (a Stubenringen őrzött anyagot nem számítva), még az egyik legszebb és anyagának világos áttekinthetősége révén talán a legjobban rendezett bécsi központi levéltár volt, — ugyanannak a napnak az estéjén pedig már csak füstölgő hamuhalmaz. Fölösleges kifejteni, hogy a néhány tisztviselő (szabadságolások következtében csak dr. Stritzko Rudolf levéltárigazgató és dr. Winkler Melitta főlevéltárnok voltak jelen) a levéltárnak a beözönlő tömeg elleni megvédelmezesere nem is gondolhatott; dr. Winkler Melitta és Hirsch József felügyelő — életük folytonos veszélyeztetésével — így is megakadályozták a raktárak felgyújtására irányuló első kísérleteket ós csak akkor hagyták el a veszélyeztetett helyiségeket, amikor az ablakok vasrácsai végre engedtek a söpredék órákig tartó fáradozásának s felettük már az egész épület lángokban állott. Az irodák és a kutatószobák már korábban a rombolás áldozatául estek. Amikor 16-án reggel a levéltárnckok először bebocsáttatást nyertek, lesújtó látvány tárult eléjük. Az irodahelyiségekben az íróasztalok zárain és a fémmosdótálakon kívül semmisem volt található, ami azelőtti rendeltetésükre engedett volna következtetni, a kb. 2000 kötetes kézikönyvtár teljesen elégett és csak a segédkönyvek néhány elszórt lapjáról lehetett megállapítani, hogy a falbeomlások által teljesen megváltozott helyiségek azelőtt a levéltárhoz tartoztak. A raktárakban körülbelül másfél méter magas, homogénnak látszó, gőzölgő hamutömeg fedte a padlót. A faállványok összeomlottak, a falakról a vakolat lehullott, s az ablakpárkányokon a megolvadt üveg kis kaszkádokat alkotott, — oly nagy volt a hőség! Teljesen kilátástalannak látszott, a hamuhalmazban még levéltári anyag után kutatni. Csupán az a kívánság, hogy semmit se hagyjanak megkísérletlenül, indította a levéltár személyzetét arra, hogy egy szakasz katona segítségével mégis hozzáfogjon a hamu átkutatásához. De e munka hamarosan érdemesnek bizonyult. Egy vékony, kb. 10—20 cm-es réteg teljesen elégett anyag alatt aktacsomók kerültek elő, melyek csak kissé megszenesedve, többé-kevésbbó jó, de mindenesetre olvasható állapotban maradtak fenn; sőt a halmaz legalján egyes helyeken még egész fascikulusok állottak. Bármily paradoxul hangozzék is ez, nyilvánvaló, hogy a faállványok csökkentették a kárt: alul-