Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Szabó István: Korrespondenzblatt des Gesamtvereins der deutschen Geschichts- und Altertumsvereine, Jg. 78., Nr. 7–12. (1930) / 328–331. o.

330 ISMERTETÉSEK king, a berlin-dahlemi állami anyagvizsgáló állomás kémikusa vezette be előadásával. Frederking kísérletei a magyar levéltárosságot is érdekelik, annál is inkább, mert hasonló vizsgálódások nálunk még nem történtek. A múlt század második felében használt papír korai pusztulása miatt Poroszországban s egyes más német ós egyéb államokban a hivatali használatban az írás és nyomtatás céljaira már korábban bevezették a „normálpapír"-t, melynek az anyagöszszetótel, a szilárdság, az enyvezés és a súly tekintetében pontosan megszabott és hivatalosan ellenőrzött tulajdonságokkal kell bírnia. Németországban a fontosabb tudományos értékű művek, a folyóiratok s a nagy napilapok könyvtári példányait is ma már tartós famentes papírra nyomják. A papíron kívül az írás tartóssága szempontjából nagy jelentősége van az írásnál használt többi anyagnak (tinta,, írógépszalag, szónpapír stb.) is. Számos értékes régi kézirat ment tönkre az ú. n. „Tintenfrass" következtében a vasoxid romboló hatása miatt. A Poroszországban 1912-ben előírt „oklevéltinta" nem bizonyult kifogástalannak, úgyhogy a tintavizsgálatot folytatni kell. Az utóbbi évtizedekben nagy tért foglalt írógépírás tartóssága speciális, pl. bő szón- és koromtartalmú fekete gépszalaggal érhető el. A szónpapírral átütött írás kevósbbé lesz tartós, mert az írás a papír felső síkján csak lazán fekszik. A másoló- ós tintaceruzaírás teljesen alkalmatlan. Előadása további részében Frederking a megsérült iratok kijavításának és konzerválásának módjairól szólott. A romlásnak indült iratanyag konzerválására jelenleg kétféle eljárást szoktak alkalmazni: az anyagnak oldatban való megförösztését vagy átlátszó anyaggal való átragasztását. Az elhomályosult írások felélénkítésére alkalmazott szerekkel nagyon óvatosan kell bánni, mert több kárt okoznak, mint hasznot. Sokkal ajánlatosabb az ú. n. palimpsest-fényképezés, mellyel már eddig is meglepő eredményeket értek el. Az oldatokkal dolgozó konzerváló eljárások között a zselatin-, a cellulóza- (Zápon és Zellit) ós a gyanta-kezelés, dívik. Az előadó ismertette az ezekkel eddig elért eredményeket. Az átragasztásra elsősorban a japán selyempapír s a selyemfátyol használható. A pecsétkonzerválás még beható megmunkálásra vár, Frederking azzal fejezte be előadását, hogy a levéltári bonzervátornak egyúttal kémikusnak is kell lennie, legalább is annyira, hogy a kémiának a levéltárhygióniához és terápiához való vonatkozásait ismerje s általában