Levéltári Közlemények, 9. (1931)
Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története III. : a levéltár kialakulása / 226–283. o.
280 DR. HERZOG JÓZSEF tek, az ő intézkedései tökéletesítették és ugyancsak ő adott az addig teljesen helytelenül készített mutatóknak célszerű alakot. A levéltár kialakulásában természetesen legnagyobb része volt a második igazgatónak, carlshuldeni Szendrey Benedeknek. Igazgatósága idején a levéltár iratanyaga előre nem látott mértékben gyarapodott, talán megkétszereződött. Jóllehet csak egy esetben — a rovás-adóösszeírások Kassán felejtett részének pótlólagos beküldésénél — állapítható meg, hogy a beszállítás Szendrey kívánságára rendeltetett el, aligha téves az a feltevés, hogy a gyarapodás más esetekben is az ő kezdeményezésére történt. De az ő idejében nemcsak mennyiségileg szaporodott a levéltár anyaga, hanem minőségileg is, mégpedig azzal, hogy a térképek, az épületek tervrajzai és felvételei, valamint a pecsétnyomók is a levéltár őrizetére bízattak. Az iratanyag feldolgozásánál határozottan helytelenítendő ugyan, hogy Szendrey kinevezése után azonnal nem szakított a Ribics igazgatósága idejében dívott teljes rendszertelenséggel, hanem a levéltár Neo-Regestrata Acta című,, legnagyobb és legbecsesebb gyűjteménye lajstromozását ezen a módon folytatta. Ám a többi, az ő korában alakult gyűjtemény már rendszeresebb, mivel ezek legalább bizonyos szempontból egyneműnek tekinthető anyagot foglalnak magukban, bár mindegyikük ellen több-kevesebb kifogás is tehető. Teljes elismerést érdemel azonban a magyar kamara három iratsorozatánál, t. i. a királyi jogügyek igazgatói véleményeinek és a szepesi, valamint a budai kamarai igazgatóság leveleinek sorozatánál, úgyszintén a jezsuita-levéltárak feldolgozásánál követett eljárása, amely a mai levéltári felfogásnak teljesen megfelel. Az ő fáradhatatlan buzgalmának a levéltár iratsorozataiban és gyűjteményeiben nemcsak eltörölhetetlen nyomai maradtak, hanem túlzás nélkül állítható, hogy a kamarai levéltárnak ma is meglevő alakját ő) adta meg, hiszen igazgatósága idején alakultak meg a fentebb már részletesen ismertetett gyűjtemények, amelyekhez — a náluk sokkal kisebb és kevésbbé jelentős gyűjteménytől eltekintve — utóbb már csak az egyházi vonatkozású iratokat magában foglaló „Acta. Ecclesiastica" című és — talán — a köztörténeti fontosságú iratokból alkotott „Acta Publica" című gyűjtemény járult. 123 Az Acta Publicára vonatkozólag lásd a 97. számú jegyzetet.
