Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története III. : a levéltár kialakulása / 226–283. o.

A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 245 A levéltár helyzete igen súlyos volt. A tisztviselők száma, amely Bécsben a Királyi Könyvnek másolásával elfoglaltaktól eltekintve 1771-ben tizenhétre szaporíttatott és 1774-ig ennyi is maradt, ekkor már — főleg az elsőosztályú lajstromozói állások megszűnése miatt — tizenkettőre csökkent. Ennek az erősen megfogyatkozott tisztviselői karnak feladata pedig nem kisebbedett, hanem a feloszlatott jezsuitarend már említett levéltárai, valamint más, később részletesen elősorolandó anyaggyarapodás által a levéltárnak erősen megnövekedett ügyforgalma mellett rendkívül megnagyobbodott, szinte teljesíthetetlenné vált. Hogy ilyen körülmények között a lajstromozás, munkája csak évek hosszú során vagy talán sohasem juthat el befejezéséhez, ezt Szendrey igazgató — bár későn — nemcsak felismerte és a kamara tanácsának részletes megokolással bejelentette, hanem az ebből a nehéz helyzetből kivezető utat is megjelölte. Javaslatát, amely szerint a levéltár tisztviselőinek száma két új lajstromozói ós két új akcesszistai állás szervezésével ismét tizenhatra volna szaporítandó, a kamara a számvevőség kedvező véleményével együtt a királynő elé terjesztette. Az akkor már a bazini fürdőn gyógyulást kereső, súlyosan beteg Szendrey,

37 aki biztosra vette, hogy e javaslata is éppen úgy elfogadásra talál,

83 mint a levéltár érdekeit szolgáló, még annak hatalmas pártfogójának, gróf Grassalkovich Antal kamaraelnöknek életében tett korábbi indítványai, ezúttal — nem egészen három hónappal az 1777 szeptember 24-én bekövetkezett halála

39 előtt — súlyosan csalódott. A kamara felterjesztésére válaszoló királyi leirat ugyanis, bár a levéltár súlyos helyzetét elismerte, a személyzet szaporítását kereken elutasította azzal a megokolással, hogy a magyar kamara az elsőosztályú lajstromozói állások megszüntetését, valamint a másodosztályú lajstromozók és a kancellisták fizetésének gyarapítását még abban az időben javasolta, amikor a feldolgozandó anyag nagymértékű gyarapodása már megtörtént. A leirat mindössze csak arra adott engedélyt, hogy szükség esetén az iroda erre alkalmas tisztviselői levéltári munkára is kirendelhetők legyenek.

40 37 U. o.; Archiv. 1777. Maj. 516. 38 U. o.; Archiv. 1777. Aug. 758. 39 U. o.; Canc. et Regestr. 1778. Sept. 678. 40 U. o.; Arch. 1777. Jul. 751.