Levéltári Közlemények, 9. (1931)
Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története III. : a levéltár kialakulása / 226–283. o.
A MAGYAR KAMARAI LEVÉLTÁR TÖRTÉNETE 243 rejlő okokon felül még két, ugyancsak a munka előhaladását hátráltató, az időközben elhunyt Grassalkovich kamaraelnöktől származó intézkedésre is rámutatott, amelyek szerint egyrészt a csomókon belül az iratokat keltezésük szerint rendbe kellett szedni, másrészt pedig a mutatózást is az iratok kivonatait készítő lajstromozóknak kellett végezni, ami régebben a kancellisták dolga volt. Ha mindezek a gátló körülmények elháríttatnak, Szendrey véleménye szerint a lajstromozás az 1774. év végén vagy a következő év elején befejezést nyerhetett. Miután a kamarának Szendrey e fejtegetéseit magáévá tevő előterjesztésére kedvező királyi leirat érkezett, az igazgató kívánságai — amennyiben ez lehetséges volt — azonnal teljesültek azzal, hogy Grassalkovichnak előbb említett, levéltári szempontból különben kellően úgysem indokolható két rendelkezése hatályon kívül helyeztetett. Az ellanyhult munkakedv fokozását célozta az állandó levéltárügyi bizottságnak az az indítványa is, amely szerint a királynőnek javasolandó, hogy a Benyovszky Istvánnak 1773 elején bekövetkezett elhunytával megüresedett elsőosztályú lajstromozói állás betöltetlenül, hagyassék és ennek 800 forintos javadalmazása a levéltári tisztviselők fizetésének javítására fordíttassók. Ezt az indítványt azonban a kamara tanácsa nem fogadta el, hanem az állás betöltését javasolta, ami kevéssel utóbb Stépán Pál másodlajstroroozónak kinevezésével meg is történt. 27 Bár a kamara tanácsa az előadottak szerint 1773-ban azon a véleményen volt, hogy a levéltárban még elvégzendő munka a tisztviselők létszámának apasztását nem engedi meg, sőt ugyanabban az évben a királynőnek még azt is bejelentette, hogy az ebben az időben a levéltárba beszállított jezsuita-levéltárak rendezése és lajstromozása miatt a munkálatok befejezése talán néhány évig is késhetik, 28 Stépán Pál elsőosztályú lajstromozónak a következő esztendő tavaszán történt elhalálozásakor az eddlig vallott felfogással ellentétben mégis azt javasolta, hogy ez az állás ne töltessék be, mivel a levéltári munkálatok már befejezésükhöz közelednek. 29 27 TJ. o.; Ben. res. 1772 jan. 22, 20, 31. p. 4., 1773. Jan. no 28. § 4. — Exp. cam. 1772. Mart. Aug. 64. — Prot. sess. cons. 1772. tom. I. p. 321f2, 549/50. - Archiv. 1773. Febr. 454, Apr. 324. - Prot, archiv. 1773. sessio 11. no 4. 28 U. o.; Arch. 1773. Nov. 220. 29 U. o.; Arch. 1774. Jun. 275.