Levéltári Közlemények, 9. (1931)
Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Herzog József: A magyar kamarai levéltár története III. : a levéltár kialakulása / 226–283. o.
228 DR. HERZOG JÓZSEF ismervén, a kamara elnöke előterjesztésével, amelyben három újabb, t. i. egy lajstromozói és két kancellista! állás szervezését javasolta, ismét közvetlenül a királynőhöz fordult. A levéltár igazgatójának javaslata értelmében az elsőre Lendvay Boldizsárt, Pozsony város ügyészét, a másik kettőre pedig a kamara irattárában hét éve mint akcesszista szolgáló szászi Petriosevics Jánost és a három esztendő óta az érseki levéltárban szolgáló s a régi írás olvasásában igen járatos Kocso Györgyöt, a pozsonyi káptalan volt jegyzőjét ajánlotta. Mária Terézia az előterjesztést elfogadván, a két új kancellistai állásra az ajánlottakat, az új lajstromozói állásra azonban Lendvay Boldizsár helyett Lendvay Ignác Márton nemes testőrt ós alhadnagyot nevezte ki, 4 amivel a levéltári tisztviselők száma hatról kilencre szaporodott. Jóllehet a kamara tanácsa a levéltári munkálatok előhaladásának biztosítása céljából a Szendrey javaslatára felfogadott hót díjnokot a létszámszaporítás után sem bocsátotta el, a munkálatok tartós sikeressége a nagy személyzet mellett mégis majdnem kétségessé vált, még pedig éppen a. vezetésre hivatott tisztviselők magatartása miatt. Scultethy allevéltárnokot ugyanis már tizenhathónapi szolgálata után hivatalából való hosszas távolmaradása miatt a tanács kénytelen volt kötelességének pontosabb teljesítésére inteni. Az allevéltárnok, aki az igazgató véleménye szerint inkább a fizetést, mint a munkát szerette, a megintés után másutt igyekezett elhelyezkedni. Először a bányakamaránál keresett alkalmazást, de sikertelenül. Utóbb azonban, amidőn Mosón vármegye jegyzőjévé választotta, a levéltárban viselt állásáról lemondott és közel kétévi szolgálat után el is bocsáttatott. 5 A levéltár legfőbb tisztviselője, Szendrey igazgató is elégedetlen volt helyzetével, önérzetét méltán sértette, hogy az ő javadalmazása csak felét tette ki annak a 3000 forintos fizetésnek, amelyben az ő — mintaképül éppen nem tekinthető — elődje részesült, s amidőn e sérelme orvoslását kérte, részére mindössze 500 forintnyi fizetésjavítás engedélyeztetett, jóllehet a magyar kamara a Ribicsnek járt fizetésnek teljes összegben való engedélyezését a legmelegebben aján4 Ü. o.; Őrig. ref. 1764/67. no 111. — Exp. cam. 1766. Apr. Decret.. é, 11. Off. sol. 23, 29. * U. o.; Prot. sees. eons. 1766. tom. I. p. 624, 877. — Ben. res. ] 766 máj. 21, 28 & jun. 4. § 13, — aug. 20, 27. § 4. — Exp. cam. 1766. Febr. Decret. 2., Praes. 5, — Mart. Decret. 1, — Apr. Off. sol. 32, — Ma v ú Aug. 11, — Jun. Praee. 17, — Jul. Aug. 20.
