Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

214 DR. SZABÓ ISTVÁN kevésbbé fontosaknak vagy éppen értéktelennek minősíthetőkkel együtt egy tömegben jutnának a pusztulás útjára. Éppen az adminisztrációnak ez az aktatömegtermelő túlfejlett írásbelisége szolgáltat nemcsak indokot, hanem -— minthogy a hivatali funkció egészen jelentéktelen momentumait is papírra ' veti — lehetőségiét is a selejtezésire. A selejtezés álláspontjára helyezkedve tehát, a köz, az állam érdeke abban nyilvánul meg, hogy az az iratanyag, melyre az ügyvitelben általában már nincs szükség, szakszerű levéltári értékelésnek vettessék alá, hogy az iratok kiválogatásánál nemcsak a szórványos ügyviteli és gyakorlati magán-, hanem a levéltári érdekek is biztosíthatók legyenek. A selejtezésre általános ós minden esetre szóló szabályzatot nemcsak azért lehetetlenség készíteni, mert minden egyes iratnál önálló értékelés végzendő, mely bizonyos mértókig mindig szubjektív marad, hanem azért is, mert minden egyes szervnél külön kell annak szerepét, felsőbb ós alsóbb szervekkel való viszonyát és ügykezelését mérlegelés tárgyává tenni, Magyarországon az állami adminisztráció centrálisán kiépített s míg ez a körülmény egyrészről erősen korlátozza a központi, a miniszteriális iratanyag selejtezésének lehetőségét, másrészről annál kihasználhatóbb módot nyújt a középés alsófokú szervek iratanyagának selejtezésére. Ezek a szervek csak részben látnak el önálló munkakört, részben ugyanis az ügyeknek a felettes hatóság részére való technikai előkészítésével foglalkoznak. Ez az előkészítés sok esetben a postázás mértékét sem lépi túl. Az ügyigazgatás egyes ágaiban nagy tömegben áll elő olyan ügyviteli anyag, mely tulajdonképen csak kisegítő technikai formula s az ügymenet lezáródásával minden értékét elveszíti. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy főként az adminisztráció alsó szerveinél (vám-?, vasúti-, adóhivatalok, kórházak, fogházak stb.) olyan ügykezelési anyag halmozódik fel, mely már az egykorú beszámoló jelentésekben és statisztikai kiadványokban kimerítő feldolgozást nyer. Ilyen meggondolásokkal a selejtezés, ha a levéltári érdekek teljes figyelembevételével megy végbe, nagymértékben eloszlatja azokat a nehézségeket, melyek az Összes állami szervek iratanyagának állami levéltári elhelyezésével az első pillanatra felmerülni látszanak. Az állam levéltári érdekeinek biztosítása céljából elsősorban is szükséges volna az állami levéltári hatóság jóváhagyásához kötni az állami szervek regesztratúráiban még künn fekvő iratanyag selejtezését, sőt ezen túlmenőleg a levél-