Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

204 DR. SZABÓ ISTVÁN közigazgatás irattárainak selejtezése. A bizottságok által készített javaslatok végső döntésre a minisztérium, illetve a legfelsőbb tanács elé kerülnek. A selejtezés a hatóságoknál is levéltárnoki közreműködéssel folyik. Az 1911 október 2-án kibocsátott levéltári szabályzatnak a községi és alapítványi levéltárakról szóló paragrafusai előírják, hogy a provinciális önkormányzatok, községek, világi és egyházi testületek s elágazásaik kötelezve vannak levéltáraik jókarban tartására s a leltár egy-egy példányának a területileg illetékes állami és a birodalmi levéltárnak való megküldésére. Ha ez nem történnék meg, a kormány a tulajdonos költségére rendezteti és leltároztatja a levéltárt. Ezekben a levéltárakban a selejtezés csak a prefektus engedélyével végezhető, aki e tekintetben az illetékes állami levéltár véleménye alapján hozza meg határozatát. A szentszék 1923 április 15-én az olaszországi püspökök részére utasítást bocsátott ki, melyben a pusztulás veszélyének kitett s a 150 évesnél régibb levéltári anyagnak egyházmegyei levéltárakba, a községi plébániák anyagának esetleg biztonságosabb városi parochiákra való beszállítását írta elő. Olaszországban különös jelentőséggel bírnak a közjegyzői (notariato-) levéltárak, melyekben a középkor századaitól kezdődőleg található értékes anyag. E levéltárak a kerületi notariato-levéltárakban csoportosítva, az egységes állami levéltárügyi igazgatásba ma még nincsenek bekapcsolva. A bekapcsolás, valamint a délolaszországi provinciális levéltárak teljes államosítása a szakkörök napirenden tartott kívánsága. A régi közjegyzői levéltárak már eddig is, kötelező rendelkezés nélkül, nagyobbrészt letétettek az állami levéltárakba. Az állami levéltárak a magánkézben levő közjogi jellegű iratanyagot vétel, de szükség esetén bírói úiton igyekeznek visszaszerezni. A szakkörökben már évek óta fejtegetések tárgyát képező jövendő levéltári törvény, mint Casanova könyvében bejelenti, a magánlevéltárak felett is lehetővé teszi a felügyeletet. Az állami levéltárakban őrzött anyag nyilvános használata akadálytalan, de az 1815. év utáni több megszorítással. A levéltári kutatás csak akkor díjmentes, ha tudományos célú, egyébként azonban, genealógiai kutatás esetén is, díjköteles. . Európának levéltárakban rendkívül gazdag területe