Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

188 DR. SZABÓ ISTVÁN nagyságához mérten, jutalmakat kapnak. Ennél hatékonyabb eszközt arra, hogy az amúgy is csak hivatali szempontok szerint folyó selejtezés valóban „eredményes" is legyen, keresve sem lehetne találni. A szabályzat alapján vagy anélkül

75 folyó selejtezések mai rendszere mellett nem lehet csodálkozni azon, hogy a közép- és alsófokú hivatalok regesztratúráiban — kivéve mégis a bíróságokét, melyeket a jogi szempontok erősebben kötnek — 20—30 évesnél régibb anyagot ritkán lehet találni. Könnyű így elképzelni, hogy korunk történetírója a ma már minden téren közigazgatási keretek közé szorított társadalmi élet jelenségekre talán már a jövő században sem talál a miniszteriális iratoknál egyéb állami közigazgatási forrást. Ez pedig még erősen centralizált állami szervezetünkben sem elégítheti ki. A fenti fejtegetések során egy méreteiben hatalmas ós megoldásában magy körültekintést kívánó feladiat bontakozik ki. Ez úton a magyar levéltárügy az első lépést már megtette az 1929. évi XI. t.-cikkel, mely a közhatóságok hivatalos iratait tartalmazó irattárakat és levéltárakat „a történelmi jelentőségű anyaguk tekintetében" a vallás- és közoktatásügyi miniszter főfelügyelete alá helyezte s a miniszter arra is felhatalmazást kapott, hogy ez anyag „biztos elhelyezéséről, tudományos szempontból rendezéséről, szakszerű kezeléséről, nyilvántartásáról és a tudományos kutatás lehetővé tételéről" — a hiteleshelyi és az egyházi testületek és hatóságok tulajdonában levő levéltáraknál az illetékes egyházi szervekkel egyetértésben — gondoskodjék.

76 Kétségtelen, hogy e törvény, mely eddig még nem lépett életbe, nagyjelentőségű lehet levéltáírügyürik fejlődóstörténetében, de már most megállapítható az is, hogy levéltárügyünk nagy kérdései e törvénnyel még nem fognak nyugvópontra jutni. Ez csak az állami levéltárigazgatásnak a levéltárügy minden ágára és az ország egész területére kiterjedő megszervezésével lesz elérhető. Mielőtt a megoldási lehetőségek néhány gyakorlati 75 A m. kir. államrendőrségnek a belügyminiszter 45.000/1924. sz. rendeletével kiadott ügykezelési szabályzata (Belügyi Közlöny, 1924. 923—935.) például a selejtezésről egyáltalában nem szól. 78 A törvény az 1883. évi I. t.-cikk 13. §-ának a törvényhatósági levóltárnokok minősítéséről szóló rendelkezéseit hatályon kívül helyezte s minősítésül, az 1922. évi XIX. t.-cikk 4. §-a értelmében, a doktori fokozatot, a műegyetemi mérnöki oklevelet vagy a középiskolai tanári oklevelet írta elő s a kinevezésnél biztosította a gyüjteményegyetem közreműködését.