Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

182 DR. SZABÓ ISTVÁN még közelebb eső. Az alföldi mezővárosok és községek viszonyainak jó ismerője, Györffy István már évekkel ezelőtt hangoztatta, hogy ha valamely erélyes kormányintézkedés meg nem állítja e levéltárak pusztítását, pár év múlva nem lesz mit menteni.

00-A közelmúlt tapasztalatai s a továbbra is fenyegető közvetlen veszély indította arra Szabolcs vármegye alispánját, hogy elrendelje a megyebeli községek levéltárainak átkutatását s a feltalálható „történelmi értékű", vagyis „régi" iratoknak és a községi jegyzőkönyveknek a megyei levéltárba való beszállítását.

61 Hasonló mozgalomról veszünk hírt Veszprém vármegyéből is.

02 Ez egyébként dicséretes önsegély azonban csak szükség-megoldásként fogadható <el, mert hiszen a megyei levéltárak maguk is súlyos bajokkal küzködnek. De a „régi" iratoknak és a jegyzőkönyveknek kiválogatása és kimentése sem felel meg a már ismertetett levéltárpolitikai elveknek, ez esetben annál kevésbbé, mert a visszahagyott iratmennyiség a szelekció után, azáltal mintegy értéktelennek minősítve, még bizonyosabban és gyorsabban a pusztulás útjára kerül. A társadalom életműködése már kezdettől fogva egyéb közösségi életformákat, magukat kormányzó korporációkat is hozott létre, melyek hatósági jogkörrel nem, vagy csupán -egyes ténykedéseikre nézve rendelkeztek, de közjogi jelentőségre és közjogilag keretezett szervezetre tettek szert. E tekintetben az egyházak s azoknak különféle szervei különösen kimagasló szerepet töltöttek be a nemzet történetében, ennélfogva a levéltáraik a történetírásnak elsőrangú forrásait képezik. E levéltárak állapotáról eddig kevés került a nyilvánosság elé, de nem áll példa nélkül, hogy az egyházak missziójából folyó ós hagyományosan ápolt kultúr-szempontok dacára levéltáraik napjainkban is viszontagságos sorsra juthatnak. Csak a közelmúltban olvastunk a veszprémi r. kat. püspöki s a debreceni ref. egyházi levéltár olyan nagymértékű kíméletlen selejtezéséről, hogy az előbbi esetten a Magyar Nemzeti Múzeum és a Veszprémvármegyei számú rendelete. Magyarországi Rendeletek Tára, 1902. 1394—1395.) A belügyminiszter 1905-ben elrendelte, hogy az ügyviteli anyag selejtezését legkésőbb 1913-ban meg kell kezdeni. (30.047/1905. sz.

3 Belügvi Közlöny, 1905. 128.) 60 A nagykun városok levéltárai. Lev. Közi., III. (1926.) 193—194. 61 Gál István: Szabolcsvármegyei községek iratai. Lev. Közi., VII. (1929.) 117—121. e2 Lukcsics Pál: Veszprém vármegye levéltárügye. Lev. Közi., IX. (1931.) 128.